Vérző szívdobbanás

VÉRZŐ SZÍVDOBBANÁS

Senki vagyok, semmim sincsen,
szürkeségem száraz tenger,
egyetlen ing összes kincsem,
átnéz rajtam minden ember.

Isten figyel, nem szól sokat,
káromkodás, bogáncs, remény
- míg élem e rút napokat -
akaszkodik, karol belém.

Egyszer bizony szárnyra kapok,
sorsom, szívem együtt szárnyal,
árva ingem odaadom,
kibékülök múlttal, mával.

Boldog leszek, mért ne lennék?
Dallal dőzsöl kedvem, ajkam,
átölelnek csókok, eszmék,
majd a halál sápadt arccal.

Elragadja szép világom,
miközben csak dolgát végzi,
napsugaras és virágos
szívem dobbanása vérzik.