Téli vers

TÉLI VERS

Elment az ősz, a balgatag,
november csókja csalfa kín,
ködös szürkében hallgatag
marad a ritmus és a rím.

Itt van a tél, bágyadt, beteg.
Lassú, mély csöndeket kínál.
Összebújik most a hideg
a szelekkel a fahídnál.

Nem jön dallam napsugáron,
fagy ringat el dermedt jeget.
Lehullt levél minden álmom,
kabát fázik, lépegetek.

Ezer lépés, nem több annál,
testem kimerült szerkezet.
Sóhajtanak csöndek és fák.
Nem vagyok már, nem verselek.