Születésnapomon

Születésnapom

Az éveket nem számolom,
padlásra való ócska lom
csak egy
halom.

Sokáig voltam oktató,
diplomákat lobogtató
kevély
személy,

míg olvasták egy versemet,
és attól kapott vérszemet
a sok
szemét.

Jó katolikus oskola,
a főnöke mind ostoba,
(ezér’
vezér!)

„Leírta, hogy fasz? Mit van itt?
Mi lesz, ha még ez is tanít?
Az is-
tenit!”

Ki vágyna bár, azér’ se kúr,
nem védett meg az érsek úr,
azér’
se kár:

tanítok így is, meglehet,
még nem is volnék meglepett,
hiszen
haszon,

ha ír az ember néhanap,
az olvasó meg ráharap –
szerény
erény.

Bár meghűlt már a szenvedély,
érezni még (a kedvedér’)
lehet
lehét,

s maradt még egy kis plusz parázs,
hevít majd éltem zúzmarás
telén
talán.

A világ így ér végire,
de rajta hagytam némi le-
nyomat
omat.