Szonáták és közjátékok preparált zongorára
Szonáták és közjátékok preparált zongorára
John Cage-nek,
aki tönkretette a zongorámat
(1) Születésemmel öröktõl elrendelt, öntudatlan sejt-vonulás
szakadt meg, a második évezred metszéspontjáig egyetlen
emberléptékû karnyújtással befoghatatlan pillanatra____
__________ monumentálisra tervezett csend
köröskörül a lét dogmái
dermesztõ terrakotta-hajnalokra
eretnek ébredés
_________________________________________
homlokomról lefutó vizek áztatják ingemet
bennem dolgozik a felkelõ nap turbinája
lángoló kezemben primitív rejtjelek
taktusát hordozom
(2) nincs nálam nincs nálam
önkéntesebb áldozat
tiszta vagyok: tehát
ilyen egyszerû ez létezem
ilyen szomorú
ILYEN csupasz az ég tárva-nyitva
feltárulnak kicsinységem és nagyságom
kristálykõvel kirakott, sejtelmesen
csillogó szézámai
otthonom lett e boltozatos
üresség e végtelen magány
(3) szabad ember,
akit ezüstös szövésû, buja holdfonál nyomán álombéli,
árnyéktalan tájakon kóborolva magához ölelt a föld
és érezte illatát, neszezését, létezéskõzi ritmusát
(4) szabad ember,
akit önnön árnyéka elõtt tolva, bárgyú égieknek
elveszejtõ játékszerül egyszer s mindenkoron
felmutat a sors
ÍME
(I) nem érdemes meghalni sem
annyi titok kiderülne
nem érdemes
(5) az idõnek
egyetlen perc
vesztenivalója
sincs
(6)
nincs
már mitõl félni nincs már mitõl
hiába köröznek gyanútlan áldozatra várva
lábam körül sunyi barracuda-halak
a képzeletem mélytengerébe dobott
Hangok csobbanását sohasem hallhatják meg
enyém az ítéltetés elõjoga
enyém enyém enyém s talán a tiétek is
(7) (MESTER, kilazult egy csavar a felsõ regiszterben!, ha
nem vigyázunk, darabjaira hull az utókor és ez a példás
„hangszínkompozíció”!)
(8) enyém az ítéltetés elõjoga
enyém a döntés kiszolgáltatottságom
mértéke fölött
enyém a lehetõség komfortra
keresztre
(a sor tetszés szerint, hol tárgyilag,
hol pátosszal folytatható,
a példa kedvéért mégis:)
(II; III) itt ez az o