Szabadon

szabadon

csak egyetlen szippantást
csak hogy ne felejtsem el
az ízét illatát hogy súlytalan
és kitágult orrlyukakkal
és duplájára dagadt
tüdőlebenyekkel fogadni
és toporzékolni tőle türelmetlenül
mint a tüzet fújó mesebeli paripa
és lobogó sörénnyel ugrani át
árkot-bokrot-kerítést
és a szögesdrótok játékos
szőlőindákká szelídülnek
és behozzák ajtón-ablakon
az eső szagát a föld szagát
a föld öreg és bölcs
és mosolyog mert mindenkié
és senkié hiszen szabad
csak egy szippantást még
ebből a szabadságból
ahogy feltartott fejű nagy madarak
méltósággal úsznak az égen
ahogy a fűben a gondtalan tücsök hegedül
ahogy a béka békésen pislog a zöld falevélen
ahogy élni szeretne az ember egészen addig
míg meg nem hal.