Rejtekből beavatáson
Közzétéve: 2 éve
Szerző: Haász Irén
Versek
Rejtekből beavatáson
Mitra vonzza szembogaram ma folyvást.
Harcosokkal telt meg a templom éjjel,
ott nyüzsögtek bort iszogatva csendben,
római század.
Majd a pap jött, - tűntek a kanta, tömlő –
énekelve, szép daliák körötte.
Pőre testük csak falevél takarta,
arcukon árny ült.
Egy hatalmas állat üget nyomukban:
istenük kegy – áldozatul bikát vár.
Döng a lépte, fújtat az orrlikán át,
s vére aláhull.
Megkenődnek azzal a pőre ifjak,
míg a pap kántál sebesen, s imádkoz:
Ó, fogadd el áldozatunkat mostan
fény ura, Mithrász!
Majd a bőrt, szőrt, csontokat félre rakva
már a drága, szép husokat sütik mind…
Furcsa istenség, aki húsra nem vágy…
Érje be csonttal!