Petúnia, tenyér

PETÚNIA, TENYÉR

A sarokház előtt petúniatenger,
bámulom tágra nyílt, most jött szerelemmel.
Illatába harapok, eszmél csók-érzetem,
fényesül, megszépül parlagi életem.

Számban virágtölcsér, gyermek vagyok újra,
romantika pendül és a szívem húrja.
Bele is csókolok egy csodás tenyérbe,
vágyam, versem, örömöm felrepül az égbe.

Szárnynövesztő kedvem minden gondra legyint,
ezernyi új remény ébred bennem megint.
Titkaim édesek, kellenek mint kenyér.
Szívdobogásomban petúnia, tenyér.