örök
Közzétéve: 2 éve
Szerző: Kovács Árpád
Versek
Örök
Mert elveszett, mi később megkerült,
hiánya aztán onnét idelátszott,
hiába szorítottad belül,
csak visszatérő örök sóhajtásod:
kapkodtál érte ködben,
köd mögött,
mert megkerült, de mégis
elszökött.
hiánya aztán onnét idelátszott,
hiába szorítottad belül,
csak visszatérő örök sóhajtásod:
kapkodtál érte ködben,
köd mögött,
mert megkerült, de mégis
elszökött.
„A ködben lámpák ülnek, madarak”*
fényes pihék a fészkelő
homályon,
kóbor vadak fülelnek, hallanak:
csak suhogás
a csillag szülte tájon.
Nem tudják, nem felejtik, mire jött,
hogy megkerült,
de mégis elszökött.
fényes pihék a fészkelő
homályon,
kóbor vadak fülelnek, hallanak:
csak suhogás
a csillag szülte tájon.
Nem tudják, nem felejtik, mire jött,
hogy megkerült,
de mégis elszökött.
*Takács Zsuzsa: Lámpák, madarak