November
Közzétéve: 2 éve
Szerző: Vaskó Ági
Versek
November
November mint a rőt vad őz,
puhán lépked, majd elidőz
vén erdők alján, réteken,
s avarral ágyaz félszegen.
puhán lépked, majd elidőz
vén erdők alján, réteken,
s avarral ágyaz félszegen.
November szeme könnyező,
ólmos ég sírta könnyeső
oson át falun, városon,
mélázva nyári lábnyomon.
ólmos ég sírta könnyeső
oson át falun, városon,
mélázva nyári lábnyomon.
November ajkán hárfadal,
mely ledér széllel táncra csal,
csenevész bokrot, gyönge fát,
törékeny múltat, s lágy imát.
mely ledér széllel táncra csal,
csenevész bokrot, gyönge fát,
törékeny múltat, s lágy imát.
November karja nyirkos ág,
s ha dér csókolja bíborát,
nincsen szívében semmi félsz,
fagyos levéllel halni kész.
s ha dér csókolja bíborát,
nincsen szívében semmi félsz,
fagyos levéllel halni kész.