Nem tart sokáig

Nem tart sokáig

Hullámos hajú, barna volt,
elbolondozott órákig,
hittem, hogy holtomiglan lesz, ám
nem tartott sokáig.

És akkor gyűjteni kezdtem.
Fotókkal csaltam csapdába
az időt, bizonyítandó,
hogy létezett a ház, a tó,
anya, gyerek, a nyaraló,
az Ostende-i kaszinó,
egy ősz pödörte falevél,
egy disznótoros, régi tél,
ház kulcsai a kő alatt,
az avarban futó patak,
egy ráncban megbúvó mosoly,
hófogságban várrom, komor,
tengerparton tarisznyarák,
osztrigahéj és Esplanád,
bőgő tenger, barátok arca,
a bőrbe vésett évek karca…

S az összes dolog, amiről
tudom, hogy öröm, s bánat is, mert
akárhogyan is szeretnénk,
egy sem tart sokáig.