Háztűznézőben

Háztűznézőben

1. rész: Tavaszi munkák

Március első napjaiban igyekszik a tavasz megvetni a lábát. Az éjszakák még hidegek, ám napközben a hőmérséklet időnként eléri a plusz tizennyolc fokot. A napfény és a meleg kicsalogatja az embereket a szabadba. A mezőgazdaságban tevékenykedők számára elérkezett az idő a talaj előkészítési munkák megkezdéséhez, a gyümölcsfák és a szőlő metszésével sem szabad késlekedni. A primőr zöldségek és a virágok termesztésével foglalkozó kertészetben is teljes gőzzel folynak a munkálatok. A két nagy alapterületű fóliában zöldhagymát és hónapos retket szednek és kötnek csokorba az asszonyok, ezekért délben jön a kereskedő. Ebéd után Jani bácsi rotációs kapával fellazítja a talajt, amibe aztán elduggatják az újabb dughagymákat és elvetik a retekmagot. A másik két fóliában kora reggel leszedték a piros, nagy szemű földiepret, melyekért a tulajdonosnak jó árat fizetett a pesti zöldséges, aki műanyag ládákban két órával ezelőtt furgonjával el is szállította azokat.
- Főnök! – szólítja Jani bácsi a köpcös kopaszodó férfit – jó lenne a palántákat felhasználni, mielőtt megvénülnek! Jöjjön, nézze meg, már két arasznál is nagyobbak!
Kelletlenül megy az öreg után R. Tóth Pál. Arca színe vetekszik a hónapos retekével. Öklével dühösen a levegőbe csap. Megint igaza van Jani bácsinak! A paradicsom és a paprika palánták nem nőhetnek az égig! A csudába is! Megint elfeledkezett róluk, pedig lenne helyük a fóliában.
- Jól van, Jani bácsi! Holnap palántázzanak, holnapután azonban kezdjék meg a gyümölcsfák metszését.
- Úgy lesz! Csak ne essen az eső! Hanem az asszonyoknak szólhatna, hogy jöjjenek holnap is!
Megtehetné ő maga is, csakhogy az rendel, aki fizet! Márpedig a főnök fizet, ha nem is bőkezűen. Napszámba járnak hozzá az asszonyok, mert a munkanélküli segély mellé szükség van minden forintra.
Nem tudja, mi baja lehet a főnöknek, amikor a település egyik tehetős embere. Lám, ez a kertészet itt a falu végén a családi házukkal és a négyhektáros területtel együtt egész vagyont érhet. Körbekerítették két méter magas drótkerítéssel, azon felül még ott az öt sor szögesdrót is. Muszáj megvédeni a gazdaságot a betolakodóktól, mert mind a négylábúak, mind a kétlábúak szívesen körülnéznének éjszakánként. Az előbbiek finom falatokat, az utóbbiak pedig a könnyen pénzzé tehető holmikat keresnék. Lenne mit elpusztítani és ellopni. A főnöknek sok pénzébe került a négy fóliasátor és a négy üvegház létesítése, melyhez egy kazánház is tartozik, mert mindegyik fűthető illetőleg temperálható. A telken fúrt kútból megoldották a bennük növekvő növények permetező módszerrel történő öntözését is. A mögötte lévő földterület a gyümölcsös, melyben kajszibarack, alma és szilvafák sorjáznak. Három kuvasz vigyázza a birtokot. A nappalokat a kennelben töltik, ám éjszakánként szabadon bóklászhatnak a teljes területen. A családtagokon kívül kizárólag Jani bácsi jelenlétét viselik el, mert az öreg dolga a kertészethez tartozó kazán üzemeltetése is, melyet éjszakánként legalább egyszer meg kell fával etetnie. Nem esik nehezére, mert a szomszédos házban lakik, ráadásul, ahogyan öregszik, egyre rosszabb alvó.
Megvan annak már vagy húsz esztendeje, amikor a felesége, Juliska azzal jött haza a piacról, hogy Rontó Tóth Miska unokája megtartja az öregek ingatlanát, lebontja a régi parasztházat, újat épít helyébe. Megvette a mögötte lévő négyhektáros szántóföldet is, mert kertészetet akar csinálni. Amikor megismerte a vékonypénzű Pali gyereket, ki sem nézte volna belőle, hogy mire képes. Ugyanolyan konoksággal látott neki a munkálatoknak, mint annak idején a nagyapja tette. Csakhogy Tóth Miska belekontárkodott mindenbe, amihez nem értett, nekilátott bármilyen eszköz javításába. Szaktudás és kézügyesség hiányában azonban többet rontott, mintsem javított azok állapotán. Közreműködésének köszönhetően a rádió többet meg sem szólalt, a húzós falióra pedig örökre felhagyott a ketyegéssel és a megfoltozott lábosból továbbra is szivárgott a víz. Innen ered a Rontó gúnynév, ami az unoka esetében pusztán egy R. betűre redukálódott. Pali örökölte nagyapja konokságát, a hirtelen dühkitöréseit, az idegenekkel szembeni bizalmatlanságát és a féltékenységét. Ellenben nem kedveli az italt és nem veri a feleségét. Nem is lenne oka rá, mert Bori, a felesége, áldott jó asszony. Rendben tartja ezt a százhúsz négyzetméteres házat, műveli a kis konyhakertjét, és mellesleg a falu központjában üzemelteti a cukrászdáját. Ki sem nézte volna abból a halk szavú madárcsontú asszonykából, hogy ennyire ég keze alatt a munka. No, már csak ez hiányzott! Kifogyott a rotációs kapából az üzemanyag, mehet feltölteni a raktárba. Okos ember a főnök! Felépíttetett egy húsz méter hosszú, öt méter széles gazdasági épületet, amelyben a dupla garázson kívül raktárak vannak, melyekben a vetőmagokat, a műtrágyákat, a kertészeti eszközöket, a kis traktort, a rotációs kapákat, permetezőket és a gyomirtó szereket tartják. A legutolsó helyiségben pedig kizárólag üzemanyagokat és gépolajokat tárolnak.
R. Tóth Pali messziről követi szemével Jani bácsit. Megint üzemanyagot vételez, gondolja. Fejében peregnek a számok, miket és mennyiért kell vásárolni a kertészeti munkákhoz. Hiába igyekezett előre beszerezni a szükséges anyagokat, azok utánpótlásáról is gondoskodni kell. Jobb, ha felballag a házba, megmelegíti az ebédet, főz egy kávét és ebéd után rátelepedik a vonalas telefonra és leadja a rendeléseket. Holnap megérkezik a lánya, Katinka Londonból, azt mondta, hogy nem egyedül jön, csak nem árulta el, kit hoz magával. Felesége szerint fiú áll a háttérben, aminek éppen ideje lenne, hiszen huszonhét éves a kislányuk. Zöldségleves, sertéspörkölt rizzsel az ebéd, a savanyúság pedig káposztával töltött paprika. A fenébe is, miért rizs a garnírung? Hát több, mint negyedszázados házasságuk alatt miért nem tanulta meg Bori, hogy a pörkölt mellé galuska dukál? Nehezen lesz úrrá a dühén. Jani bácsi alkalmazottként jobban tudja, mit kell csinálni a gazdaságban, mint ő maga! A felesége sem veszi figyelembe a kívánságait, hát mi a fene van itt? Elvégre ő lenne a vállalkozó és a családfő! No, majd tesz arról, hogy ezt észrevegyék mind a ketten! Kezdetnek az is megteszi, ha a mosatlant az asztalon hagyja, rányitja az ablakot, hogy szépen rászáradjon az ételmaradék. Erre ugrik Bori, mert rendmániás. Ezerszer elmondta, hogy öblítse le a mosogatóban és tegye be a mosogatógépbe. Sőt, még az ételeket sem teszi vissza a hűtőszekrénybe! Megeteti a kutyákkal! Elvégre nekik is jár néhány finom falat! Az öregnek is megmutatja, ki az úr a háznál! Elküldi a kis teherautóval benzinért, az legalább egy óra, míg megfordul, utána még bepakolja a raktárba a benzines kannákat, az is egy fél óra. Szóval, nem lesz kész estig a két fólia megkapálásával, emiatt aztán reggel jól megmoshatja a fejét. Úgy megkívánta az édességet. Imádja a dobostortát, bezzeg Bori nem hozna neki egyetlen szeletet sem, mert szerinte eléggé kövér ahhoz, hogy felhagyjon a nassolással. Cukrászdája van a feleségének és sajnálja tőle az édességet! Jó, egy kicsit meghízott, de mi az a tizenöt kilós súlyfelesleg? Egy-két hónap alatt leadja, csak újra be kellene állni dolgozni. Ötvenfelé egy kis férfias pocak még nem a világ! Hiába, a kertészet irányítása egész embert kíván. Nincs ideje a fizikai munkára. Most azonban nekilát a ház homlokzata és az utca felőli kerítés közötti kertrész rendbe tételéhez! Saját maga alakítja ki az új virágoskertet, örökzöldekkel, évelő és egynyári virágokkal. Hadd lássák az erre járók, nem is akármilyen kertészetet üzemeltet R. Tóth Pali! Délután két óráig leadja a megrendeléseket és megy hátra, a fóliákhoz, ellenőrizni az asszonyok munkáját és elküldeni benzinért Jani bácsit. Gyorsan végez ebbéli dolgával. Kellemes meleg az idő. Gondol egy nagyot, és felül a kis traktorra, felszántja a ház előtti kis kertet. Mire hazaér a felesége, addig elkészül vele. Ezzel egyszer s mindenkorra megszünteti a felesége konyhakertjét.
A cukrászda és a cukrászat a piactér melletti telken épült könnyűszerkezetes épületben üzemel. Az ingatlant szinte fillérekért vette Bori, lebontotta a rajta lévő aprócska vályogházat, kiegyenlítette a telek felszínét, és az utca felőli részt lebetonoztatta, arra kerültek ki a napernyős asztalok, ahová tavasztól őszig kiülhetnek a vendégek, kényelmesen elfogyasztani egy süteményt, meginni egy kávét vagy üdítőt. Az ügyfélteret eleve úgy terveztette, hogy a sütemények hűtőpultjain kívül mindössze két állópult legyen, ahol sebtében megihatnak egy kávét, és semmiképpen se időzzenek sokáig a népek. Ne ott vitassák meg a településen szállongó pletykákat. Az épület piac felőli homlokzatán végigfutó üvegportálon át a cukrászdából kiváló a rálátás a kinti történésekre. A tavaszi tisztasági festés utáni nagytakarításnál tartanak. Várhatóan két-három napon belül megérkeznek az ÁNTSZ emberei és remélhetően ismét rendben találják mind a cukrászdát, mind pedig a termelő üzemet. Ez azért is fontos, mert a szomszédos kisebb települések élelmiszer üzleteibe is szállít süteményeket, hiszen a falu lakossága nem tudná eltartani a vállalkozását. Az internetre feltett reklámnak köszönhetően a cukrászati termékeik egyre ismertebbek. Gyakran kapnak megrendelést lakodalmakba és más rendezvényekre történő szállításra. Híresek a mívesen kidolgozott és díszített tortáik, amelyekből nem sajnálják a szükséges összetevőket, így finom az ízük is. Szolidak az áraik, mert errefelé szegények az emberek és szinte teljesen elhanyagolható az átmenő forgalom. Idegen ritkán fordul meg a településen. Bori harmadmagával dolgozik. Mindkét alkalmazottja végzett cukrász. A körülményekhez képest tisztességesen megfizeti őket ahhoz, hogy ne lopják meg. Persze pontosan tudják azt is, ha kirúgná őket, akár száz kilométeres körzetben sem találnának a szakmájuknak megfelelő munkát. Igaz, hogy sokat kell dolgozni, ám biztos a megélhetésük. Abban is szerencséjük van, hogy Bori is megfogja a munka végét és nem játssza a főnököt. Lám, holnaptól három napos rendkívül szabadságot adott, mert hazajön a lánya Angliából és vele akar lenni.
Ezen jár az esze Borinak is. Nem dicsekedett azzal, hogy kit hoz magával, de csak fiú lehet a dologban. Bízik csemetéje ízlésében, mégis foglalkoztatja a kérdés. Két éve nem találkoztak Katinkával, mindössze telefonon és Skype-on tartották a kapcsolatot. Hiába mondogatta Palinak, hogy menjenek ki hozzá Londonba, van pénzük, nem okozna gondot az utazás és lakhatnának szállodában, nem kellene felborítani lányuk megszokott életét. Férje azonban hajthatatlan maradt, majd hazajön az a hálátlan gyerek, aki képes volt itt hagyni őket, pedig mindent megkapott, amit csak akart. Valóban mindent megkapott Katinka! Pali bőkezűen bánt a lányukkal. Lakást vett neki a fővárosban, kocsit is kapott és lényegében az élethez szükséges alapvető feltételekkel rendelkezett. Jó állása volt, mégis útnak indult a nagyvilágba, amit csak az utazás előtt közölt a szülőkkel, amikor már a lakását is kiadta és becsomagolta a ruhaneműjét. Nem sírt Bori, ezt az elégtételt nem adta meg a férjének, hasonlóképpen Katinkát is úgy akarta elengedni, hogy a mosolygós édesanyjára emlékezzen. Talán jobban tette volna, ha zokog és toporzékol. Lányuk elutazását követően Pali mogorva lett és magának való, alig szólt Borihoz. Megszűntette felesége hozzáférését a bankszámlájához. Bár kifizette az ingatlan fenntartási és rezsi költségeit, ám annál nem adott egy fillérrel sem többet a feleségének, akitől elvárta, hogy naponta friss étel kerüljön az asztalra, rend és tisztaság legyen a lakásban, és egyáltalán nem értékelte, hogy Bori is napi tíz-tizenkét órát dolgozik. Gyakran elébe ment a cukrászdába, mert este hatkor bezártak ugyan, de ha megrendelésük volt, akár éjfélig is sütötték a tortákat, a sós süteményeket. Gyanakvó volt, hogy megcsalja a felesége és akkor sem nyugodott meg egészen, ha a két cukrásznőn kívül mást nem talált az üzemben.
A településen mintapárnak tartják őket, milyen rendes az R. Tóth Pali, hogy a felesége elé megy, ha az sokáig dolgozik, ahelyett, hogy maga is pihenne, hiszen ott a kertészete, ami rengeteg elfoglaltságot ad neki. Ó, ha tudnák, hogy Pali egy igazi ketyegő bomba, rettenetes féltékenység gyötri, ezért jön elébe, ha sokáig dolgoznak. Ráadásul nem ül meg az íróasztalnál hogy ne legyen útban, hanem közöttük járkál. Mindenbe belekóstol és semmi sem ízlik neki. Az egyik krém túl sűrű, a másik meg édes, a marcipánban sok a mandula és a tortákat díszítő cukorvirágoknak meg túlzottan harsány a színük. Beleszól és beszól. Ez ellen egyetlen védekezés, ha mindhárman levegőnek nézik, és nem reagálnak a szavaira. Elmúlt az az idő, amikor Bori meg akart felelni a férjének. Már nem akar. Ellenszegül. Nem nyíltan, hanem közvetve. Mos, vasal, főz, takarít, rendben tartja a háztartást. Semmi kifogásolni valót nem találna egy kívülálló. A családi étlapról azonban száműzte a galuskát, tésztát, krumplit és a süteményeket, mondván, hogy ezek hizlalnak és ártanak Pali egészségének. Külön hálószobába költözött azzal az indokkal, hogy későn kerül ágyba és nem akarja álmából felverni a férjét. Abszolút logikus. Ilyen a megértő feleség.
Este hétkor indulnak haza. Hosszú volt a nap, mert végezni akartak a felújítás utáni takarítási munkákkal. Innentől kezdve bármikor jöhet az ÁNTSZ. A sötétségbe burkolózó utcákon keresztül Bori biciklivel igyekszik hazafelé. Áramszünet miatt nincs közvilágítás. Húsz perc az út hazáig. A hold fényénél úgy látja, hogy felszántották a kertrészét. Ki mert hozzányúlni? Ez az ő felségterülete! Bemegy a telekre, kulcsra zárja a kiskaput, mire megjelennek a kutyák és farkukat csóválva üdvözlik. Izgatottan vakkant a falkavezér.
- Mi baj, Tisza? Nem kaptatok eleget enni?
Megkerüli az épületet, mert a ház bejárata a hátsó homlokzatról nyílik. A konyhában és a nappaliban gyertyák égnek. Mi a szösz? De kivilágította Pali a házat! Betolja a biciklit a garázsba, ott a helye a családi autó mellett. Hohó! Mi történt? Hogyan kerül ide egy idegen autó? Az ő kocsiját két hete eladták. Lehet, hogy a férje vett neki egy új kocsit? Izgatottan siet a házba. Belép az előszobába és a nappaliból beszélgetés hallatszik. Szalad elé a lánya:
- Szervusz, anyukám! Már nagyon vártunk!
Összeölelkeznek anya és lánya. Kiszökik szemükből könny. Megjelenik a nappali ajtajában a házigazda, kezében egy héthónapos vigyorgó kisbabával:
- Gyere, Borikám! Ismerkedj meg a vejeddel és az unokáddal!
Kibontakozik Bori a lánya öleléséből és odalép a férjéhez, hogy megnézze az unokáját. Világos tejeskávé színű a kisbaba bőre, haja gesztenyebarna. Á, csak a gyertyafényben látja sötétnek a bőrszínét! Átveszi a gyereket és megsimogatja a füle mellett a hajacskáját. Istenem! Odalép hozzá a középmagas vékony fiatalember enyhén meghajlik, majd összeérinti a két tenyerét.
- Anya, bemutatom a férjemet: doktor Daniel Varmát, a kislányuk neve pedig Mirabel.
R. Tóth Pali kaján vigyorral figyeli a felesége reakcióját. Boriban is megreked a szó egy pillanatra, amikor meglátja Daniel barna bőrét.
Amikor késő délután megállt a házuk előtt az angol rendszámú hatalmas Lotus Carlton jobbkormányos személykocsi, nagyot dobbant a szíve. Jól mehet a dolga Katinkának, ha ekkora kocsival furikázik. Kiszólt, hogy bezárja a kutyákat és hozza a kapukulcsot. Zseblámpával ment a vendégek elé, mert közben elment az áram. Az igazi meglepetést azonban a veje és az unokája bőrszíne okozta. Aztán megtudta, amit most megoszt a feleségével is:
- Tudod, Borikám, Daniel indiai származású!

2. rész: Családi viszonyok

Mirabel formás kisbaba, gőgicsél és két kis gyöngyszem fogacskáját villogtatva vigyorog a nagyapjára. Ettől R. Tóth Pál úgy elolvad, mint tűző napon a vaj. Azért az már valami, ha ilyen fiatalon nagypapa lett!
Este fél kilenckor visszaáll az áramszolgáltatás és ideje megfüröszteni a kisbabát. Katinka elkészíti a fürdővizet, ám a két férfi kitessékeli a fürdőszobából, hogy menjen ki a konyhába segédkezni a vacsorakészítésben, majd ők megfürdetik a kislányt. Jót nevet a dolgon, és rájuk hagyja a pancsolási ceremóniát. Mirabel imádja kezével csapkodni a vizet, jár a lába is, és a fürdetőjére időnként legalább annyi víz kerül, mint ő magára. Apja annak idején nem valószínű, hogy fürösztötte őt ennyi idős korában, de az unoka más elbírálás alá esik. Ellenben Daniel kellő gyakorlattal rendelkezik a lánya gondozásában ahhoz, hogy rábízza a tisztálkodást. Azt vélelmezte, hogy édesanyja könnyedén elfogadja az unokáját és a vejét. Láthatóan csalatkozik, mert Bori mintha kissé erőteljesebben bánna a konyhai edényekkel, mint máskor tette.
- Bocsáss meg anya, hogy nem szóltam előre! Mit segítsek? A férjem szereti a csirkehúst.
- Az édességet is?
- Igen, azt is!
- Jó, akkor sütök egy tortát is. Mesélj, kislányom! Gondolom, sok a mondanivalód.
- Anya, elkészítem a csirkét, és közben elmesélem, mi történt velem, velünk. Te készítsd a tortát. Hoztam magammal fűszereket, meglátod, milyen finom lesz.
- Ahogyan gondolod, kislányom.
Bori hangjában visszafojtott idegesség rezonál, ami nem kerüli el a lánya figyelmét. Miközben Katinka elmegy a fűszerekért, megtörli a szemét, mert valamely okból erősen könnyezik. Előző este másfél kiló sertéscombból főzött pörköltből egy szem sem maradt, márpedig ennyit még a bélpoklos férje sem képes megenni. Az szóba sem jöhet, hogy megvendégelt volna valakit, ezért csak a kutyákkal etethette meg az ebédről maradt ételeket. Jellemző, hogy elfelejtette, mennyire szereti lánya a pörköltet, ezért főzött ekkora adagot, hogy lefagyasztja és bármikor elővehetik. Most is jól jönne, csak meg kellene melegíteni és rizst főzni hozzá. Szégyenszemre talán este tízre elkészül a vacsora. Persze, arra nem gondolt, hogy ma megérkeznek a lányáék. Az pedig hihetetlen, hogy időközben unokája és veje is lett. Így már érthető, miért nem tudott két évig hazajönni Katinka és az is, hogy őket sem invitálta, menjenek ki hozzá. Még szerencse, hogy teljesen gépesített a konyhája, így gyorsan elkészíthetők az ételek, és a tortasütésre sem kell sok idő és energia ráfordítás. A sült csirkéből nem lesz semmi, ha Katinka elfelejt visszajönni. De jön már, tele a keze. Először alig öt perc alatt elkészíti Mirabel vacsoráját.
- Anya, megeteted az unokádat?
- Jaj, Katinka, nem látod, hogy kikavartam a tojássárgáját és félig felvertem a habot? Nem eshet össze. Menj csak, etesd meg a kislányodat! Legfeljebb később vacsorázunk.
Megmerevedik Katinka, mintha a fejére öntötte volna anyja a tojássárgáját. Elvörösödve, megszégyenülten kifordul a konyhából.
Bori elsírja magát. Összekeveri a piskóta alkatrészeit, beleönti a tortaformába és beteszi a sütőbe.
- Gyere Bori, nézd meg, milyen étkes Mirabel!
Ragyog Pali arca, ilyennek még sohase látta a férjét.
- Most meg mi bajod van? Hát már annak sem tudsz örülni, hogy hazajött a lányod? No, gyere már, mit kéreted magad!
Nyomatékul megfogja az asszony karját és húzza a kifelé a nappaliba. Bori azonban kitépi magát a kezéből:
- Eredj innen, nekem vacsorát kell készítenem! Megetetted a kutyákkal a pörköltet! Milyen ember vagy? Neked nem számít, hogy egész nap dolgozom, utána meg gürcölhetek itthon is!
- Fogd be a szád, Bori!
Már dühös Pali is, ütésre emeli a kezét, amikor belép a vejük, és elkezd hozzájuk angolul beszélni, amelyből egyetlen szót sem értenek. Miért van az embernek két keze? Hogy gesztikuláljon velük. Buzgón mutogat az apósának Daniel, hogy menjen Katinkához, az anyósával pedig megpróbálja megértetni, hogy magára vállalja az indiai currys csirke elkészítését. Gondosan kezet mos a mosogató csapnál, megtörli kezét a papírtörlővel, majd mosolyogva az anyósára néz és mutogatva kéri a szükséges eszközöket. Erre már Borinak is nevethetnékje támad, és míg veje előkészíti a fűszereket, keze ügyébe készíti a húsvágó deszkát, kést, fazekat, olajat, paprikát, paradicsomot, borsot, sót. Jól bánik a fiatalember a késsel. Percek alatt kifilézi a csirkét és fél centis csíkokra vágja. Biztosan szakács a szakmája, gondolja Bori, mert gyorsan dolgozik. Kizárólag a magukkal hozott fűszereket használja. A fenébe is, mintha azt mondta volna Katinka, hogy doktor a veje! De lehet, hogy rosszul hallotta.
Visszajön Katinka, és átveszi a férjétől a főzést, és megkéri, hogy fektesse le Mirabelt, amint a nagyapja megbüfiztette.
- Szükségem lenne Jázmin rizsre, tejre és tejszínre.
- Adom kislányom! Eszembe jutott, hogy sütök egy tepsi tepertős pogácsát is.
Percek alatt összegyúrja a pogácsa tésztáját. Legfeljebb addig kel, míg megsül a piskóta. Előveszi a nyújtódeszkát, vastagra nyújtja a tésztát és nagy pogácsákat szaggat belőle, amiket aztán ritkán rak a tepsibe, hogy ne érjenek össze kelés közben. Emelkedik a piskóta, pár percen belül ki kell venni a sütőből. Bori nekilát a krémek készítésének.
- Nézd anya! Sok mindent elhallgattunk és éppen ideje lenne őszintén megbeszélni a dolgainkat.
Katinka behúzza a konyhaajtót, hogy a férfiak ne hallják beszélgetésüket. Daniel ugyan nem beszél magyarul, de az apjára sem tartozik a mondandója.
- Anya, pontosan tudom, hogy apa folyamatosan zsarnokoskodott feletted. Téged hibáztatott, ha napközben a munkájában kellemetlenség érte, és szinte naponta beléd kötött valamilyen indokkal. Rossz volt hallgatnom, és a te némaságod is dühített. Manipulált mindkettőnket, de veled ellentétben, nem hagytam magam. Tudom, hogy megpróbáltál eleget tenni az elvárásainak, még a legképtelenebbeknek is, és igyekeztél megóvni a dühkitöréseitől. Rendszerint elküldtél a boltba, vagy a keresztanyámhoz, míg tartott a vihar. Utána a magad módján fellázadtál ellene és akkor megvetted a Piroska néni házát, és megnyitottad a cukrászdát. Akkor eldöntöttem, hogy érettségi után szakmát tanulok és elmegyek innen, amennyire messze csak tudok. Emlékszel, mekkora patáliát csapott apa, amikor közöltem, hogy felmegyek Pestre dolgozni? Ezért nem mondtam meg, csak az utolsó pillanatban, hogy kimegyek Londonba, pedig apa lakást és kocsit is vett nekem.
- Azt mondtad, hogy jó munkahelyed van. Az Ökrös Bandi fiával jártál, ha jól emlékszem. Az anyja már célozgatott nekem arra, hogy a fia hamarosan megkéri a kezed. Azért is vett neked lakást az apád, hogy ne kelljen albérletben kezdeni a közös életeteket. Úgy tudtuk, hogy Bence asztalosként jól keresett a bútorrestauráló műhelyben. Ezért sem értettük, miért indultál neki a nagyvilágnak.
- Nem szeretnék erről részletesen mesélni. Elég annyi, hogy megcsalt. Kidobtam és állandóan zaklatott. Bejárt napközben a munkahelyemre. A kolléganőim pedig folyton rajtam köszörülték a nyelvüket. Milyen helyes fiú Bence! Milyen gáláns! Irigykedtek rám miatta is, meg a munkám miatt is! Nekem állandó visszatérő ügyfélköröm volt, míg nekik többnyire csak a beeső vendégek jutottak. Nem tehettem róla!
- Ezért még nem kellett volna Londonba menni!
- A kozmetikus barátnőm szerezte az állást. Meggyőzött, hogy menjünk ki együtt. Úgy gondoltam, hogy anyagilag megerősödök, itt kiadom a lakásomat. A lakbér meg a kocsinak az ára kamatozik, míg kinn leszek és azért ott is tudok spórolni egy kis pénzt ahhoz, hogy pár év múlva itthon nyithassak egy önálló kis üzletet. Odakinn a barátnőm nagynénjénél laktunk a külvárosban. Jó helyem volt, de sokat kellett utaznom a belvárosi munkahelyemre. Fél évig fejmosó voltam és annyit kerestem, ami a megélhetésemet szűkösen fedezte. Aztán az egyik kolléganőmet baleset érte, és a főnöknő kényszerből néhány napra megengedte, hogy fodrászként dolgozhassak. A vendégek, akiknek a haját megcsináltam, legközelebb már engem kértek. Így lettem végre fodrász. Közben nyelvtanfolyamra jártam, mert nem értettem a felét sem annak, amiről az ügyfelek beszéltek. Elköltöztem, mert meg tudtam fizetni a munkahelyemhez közelebb lévő garzont. Egy téli délutáni műszak után megcsúsztam és elestem a járdán. A kórházban találkoztam Daniellel, ő volt az egyik ügyeletes orvos. Indiai apa és angol anya gyermekeként mindkét szülőtől megörökölte a legjobb tulajdonságokat, az empátiát, a nyugalmat, a türelmet, az ambíciót és a kitartást. Valószínűleg ennek köszönhette, hogy rendre megkapta a nem angol anyanyelvű beteget. Belgyógyász szakorvos volt, majd a sebészetre szakosodott és három évre kiment Indiába, hogy tanulmányozza az ottani kultúrát és a gyógymódokat. A kórházban történt megismerkedésünk után két nappal felhívott, hogy találkozzunk, adna nekem az Indiából hozott gyógyfüvekből készült teát, amelytől sokkal jobban leszek és az esésben zúzódott bal kezemmel legkésőbb három nap múlva ismét munkába állhatok. Daniel számára Magyarország egy különleges, ámde izgalmas és kissé egzotikus ország, míg számomra meg India jelentette ugyanazt. Találkozgattunk, az ismeretségből barátság lett, a barátságból meg szerelem, majd megkérte a kezemet. Azzal a feltétellel mentem hozzá, hogy nem követi az indiai hagyományokat és nem költözünk a szüleihez. Betartotta az ígéretét. Megszületett Mirabel és kértem, hogy utazzunk haza, mert szeretném nektek bemutatni. Azt mondtam neki, hogy ez lesz számára a háztűznézés. Elég sokat magyaráztam neki, mire végre megértette a jelentését. Éppen szabadságon van, mert amint visszamegyünk, csomagolunk és Skócia fővárosába Edinburghba költözünk. Kibéreltünk egy négyszobás házat és a nyáron igazán kijöhetnének hozzánk. Küldünk repülőjegyet.
Kihűlt a piskóta, csak fel kell vágni és megtölteni krémmel.
- Mivel foglalkoznak Daniel szülei?
- Az édesanyja angoltanár, az édesapja pedig természetgyógyász.
- Vannak testvérei?
- Hogyne, három is. Két húga és egy öccse van. Ne kerüld meg a kérdést, anya, ugye kijöttök hozzánk Edinburghba?
- Persze, kimegyünk! – vágja rá Bori, ám minden meggyőződés hiányzik a hangjából.
- Jót tenne nektek is egy kis kikapcsolódás!
- Az tényleg jó lenne! – sóhajt az asszony és fel sem néz torta kenésből.
Elkészült a vacsora. Bori megteríti az ebédlőasztalt. Pali kiszalad néhány szál gerberáért az üvegházba, melyeket vízzel félig telt kristályvázában a terített asztal közepére helyez. A komódra már korábban kikészítette az italokat, a pálinkát, a bort és a pezsgőt. Ideje koccintani a vendégekkel. Lelkesen töltögeti a háromcentes poharakba a víznél tisztább folyadékot, melynek üvegét megrázva, milliom apró gyöngyként gurul benne a levegő.
- Milyen italt tölt Mr. Tóth? – kérdezi feleségét Daniel, mert megcsapja a színtelen ital szaga.
- Ötvenkét fokos kétéves szilvapálinka. Ha nem akarod, nem muszáj megkóstolnod. Nagyon erős alkohol.
- Megkóstolom, kedves. Ez magyar ital?
- Abszolút az.
Körbe kínálja a házigazda a tálcán lévő poharakat és amint ki-ki kézbe veszi a sajátját, tósztot mond:
- Kedves Katinka és Daniel! Isten hozott benneteket! Örülök, fiam, hogy megismerhetlek, és köszönöm neked, hogy boldoggá tetted a kislányomat és megajándékoztatok egy unokával! Remélem, hogy megmutathatom a kertészetünket, és megnézed Bori cukrászatát is. Meglátod, hogy tisztességes munkával, szerényen megélünk. Egészségetekre!
Katinka folyamatosan fordítja férjének az apja szavait és koccintás közben hozzáteszi:
- Egyszerre idd meg, mert nagyon erős!
Daniel csodálkozó pillantást vet a nejére, nem érti a figyelmeztetést. Ivott már néhány pohár whiskyt életében, főleg egyetemista korában, annál ez sem lehet rosszabb. De az! Égeti torkát a szokatlanul erős pálinka. Tátog, alig kap levegőt. Pali nevet veje reakcióján. Bori azonnal tölt neki egy pohár narancslét, ami kicsit csillapítja a pálinka hatását.
Finom a vacsora illata és a házigazda alig várja, hogy végre egyenek, mert igencsak megéhezett.
- Jó étvágyat kívánok! – biztatja a családot és maga is nekilát az evésnek.
Az első falat után lehervad arcáról a mosoly és odasúgja Borinak:
- Mit főztél asszony? Ez ehetetlen! Beleesett a fűszeres polc?
- Apa, ez egy indiai currys csirke és mi készítettük Daniellel. Angliából hoztuk hozzá a fűszereket!
- Valóban kislányom? Nagyon finom!
R. Tóth Palinak több pohár bort kell innia ahhoz, hogy elfogyassza a tányérján lévő ételt. Abban reménykedik, hogy Bori sütött süteményt is, majd abból kicsit többet eszik. Csokoládétorta! Ez a kedvence! Mit hoz Katinka a konyhából? Tepertős pogácsát!
Tokaji bor, pogácsa, ismét bor, majd torta, így ebben a sorrendben váltogatva virágos jó kedvre deríti a férfiakat. Daniel egyfolytában mosolyog és az apósa is egyre oldottabb. Szeretne egymással eszmét cserélni a két férfi, csakhogy nem beszélnek egy nyelven. Bori egyedül rendezkedik a konyhában, mert Katinka tolmácsol az apjának és a férjének. Fél füllel azért hallgatja a többiek beszélgetését. Megtudja Pali, hogy nem is akármilyen orvos a veje. A belgyógyászat mellett letette a sebész szakvizsgát is, majd megpályázta és elnyerte az Edinburgh-i Királyi Kórház (Royal Edinburgh Hospital) vezető sebészi állását.
- Hány éves vagy Daniel?
- Apa, ezt nem illik kérdezni.
- Ugyan, Katinka, csak megtudhatom, mennyi idős a vejem.
- Harmincöt éves, ha ennyire kíváncsi vagy.
- Megleptél, mert sokkal fiatalabbnak látszik. De ez magyarázat arra, hogyan lehet két orvosi szakvizsgája.
Érdeklődéssel figyeli Daniel felesége és apósa párbeszédét és alig várja, hogy Katinka lefordítsa azt. Elveti magát és a házigazdához fordul:
- Szerencsés géneket örököltem! Ennek köszönhetem, hogy a koromnál jóval fiatalabbnak látszom. Édesapám természetgyógyász és engem is nagyon érdekelt ez a terület. A két szakvizsgám között kimentem három évre Indiába sebész gyakornoknak, hogy szabad időmben tanulmányozhassam az ájurvédát, amely egy több ezer éves ősi tapasztaláson alapuló orvoslási rendszer. Nem reked meg az egyedi szimptómák, betegségtünetek kezelésénél, hanem az egész ember - a test, az elme és a lélek összességét – gyógyítja és az egyén testi-szellemi alkatának a megismerésén alapul. Jelentése: „az élet tudománya” vagy „a hosszú élet gyakorlata”. India több mint ötezer éves hagyományos, természetes orvostudományi rendszere, amelyet látnokok és szent emberek – úgynevezett risik - hoztak létre és természettudósokkal együtt megfigyelésekkel, kísérletekkel és meditációval fejlesztették évezredeken keresztül. Egyfajta alternatív gyógyászatnak tekinthető. A részletesen kidolgozott eljárásokat az i.e 5. századtól kezdve jegyezték le szanszkrit nyelven. Eredményeit a mai napig széles körben felhasználják Indiában és Délkelet-Ázsiában. Az ájurvéda nagy hangsúlyt fektet a betegségmegelőzésre is, valamint ezzel összefüggésben a szervezetet fiatalító eljárásokra és a test élettartamának meghosszabbítására. Művelői úgy tartják, hogy a napi rendszerességgel végzett ájurvéda-gyakorlatok nemcsak a betegségek megelőzését szolgálják, hanem segítenek megérteni önmagunkat, a körülöttünk levő világot, gyakorlása harmóniát és egyensúlyt alakít ki környezetünkkel. Az ájurvéda egyfajta integrált megközelítését nyújtja a megbetegedések megelőzésének és kezelésének az életmód megváltoztatásával és természetes gyógymódok kialakításával. Filozófiája azon alapul, hogy az elme (vagy tudat) és a test (vagy fizikai tömeg) nemcsak befolyásolják egymást, hanem megbonthatatlan egységet alkotnak. Az egyetemes tudat egy intelligens energia-óceán, amely lehetőséget ad arra, hogy a fizikai világot az öt érzéken keresztül észleljük. Az ájurvéda az öt elem metafizikájára alapozzák, amelyek emberi testet beleértve a világegyetemet alkotják. Ezek: – föld – víz, – tűz, – levegő és – éter. Bevallom, hogy e tudomány tanulmányozásához három év oly kevés, mintha három nap alatt kellene megtanulni az európai orvostudományt.
Annyira elmélyülnek a beszélgetésben, hogy észre sem veszik, amint Bori átmegy a nappalin megnézni, mi van az unokájával. Mirabel békésen alszik. Nagyanyja megigazítja a takaróját. Had aludjon a gyerek, elvégre elfáradhatott, miután az egész napot átutazta.

3. rész: Kölcsönkérni tilos!

Reggel hatkor arra ébred Bori, hogy viharos szél kavarja a szemerkélő esőt. Első gondolata, hogy elaludt, pedig ünnepi ebédet kell főznie, mert ma jönnek haza Katinkáék. Felül az ágyában és pár másodpercig fülel, mert úgy tűnik, mintha gyereksírást hallana. A csudába is, hiszen Mirabel sír! Itthon vannak Katinkáék, mind a hárman. Hogyan is felejthette el? Az utolsó pohár bort nem kellett volna meginnia. Felkapja a fürdőköpenyét és siet az unokájához. Elkésett, mert Daniel már felvette a kislányát és magyaráz neki valamit, amire nevet a gyerek. Köszöntik egymást és máris megy a konyhába, ahol Katinka készíti Mirabel reggelijét.
- Szervusz, anya! Felébresztettünk? Pedig igyekeztünk csendben maradni.
- Szervusz, kislányom! Mindig korán kelek. Sajnos elaludtam, mert nem szoktam meg az alkoholt. Rendes embernek tűnik Daniel, és élvezet volt vele a beszélgetés.
- Tudtam, hogy elnyeri a tetszésedet.
- Készítem a reggelit. Apád hamarosan megjelenik és követeli a kávéját és a szalonnás rántottáját. Mit reggeliztek? Mit főzzek ebédre?
- Anya, bármit! Azt mondta Daniel, hogy szeretné megkóstolni az autentikus magyar ételeket. Igaz, hogy indiai vér csörgedezik az ereiben, ám angolnak született. Nem kíván különleges bánásmódot, egy kivétellel. Apa házi pálinkáját szívesen mellőzné, mert az számára nagyon erős.
- Rendben van Katinka!
- Anya, lenne egy kérésem.
- Mondd gyerekem!
- Daniel szeretné megnézni apa kertészetét, és te cukrászatodat is. Szívesen körülnézne a faluban is. Vigyáznál Mirabelre, míg mi távol leszünk? Elkészítem a bébi ételeket, úgy négyóránként megeteted, tisztába teszed és nem lesz vele semmi baj.
- Menjetek, gyerekem, megleszünk a kis unokámmal. Lehet, hogy kölcsönkérem Jani bácsiéktól a kiságyat, amit már egyébként is kinőtt az unokájuk, és míg itt vagytok, beállítjuk a nappaliba. Így főzés közben is látom Mirabelt.
- Köszönöm, anya! Hoztunk gyerekkocsit is. Ha kisüt a nap, kiviheted Mirabelt a napra.
- Persze, hogy kiviszem! Feltéve, ha jó idő lesz.
Katinka megy megetetni a kislányát. Hosszan néz Bori a lánya után. Látszólag semmi változást nem lát rajta, mégis úgy érzi, ezt a Katinkát nem ismeri. A visszahúzódó csendes kislányból magabiztos felnőtt lett, aki tudja, hogy mit akar és azt is, hogyan érje el. Összeillenek Daniellel, ez nem is kétséges, ahogyan az sem, hogy nagyon szeretik egymást. A veje mérhetetlen nyugalmat és szeretetet áraszt magából. Látni rajta, hogy okos intelligens ember.
Reggelire teát készít, kávét főz és Palinak elkészíti a szalonnás rántottáját. A gyerekekét ráér akkor megsütni, amikor jönnek reggelizni. Mi legyen az ebéd? Pulykanyakból sok zöldséggel húslevest főz és az egykilós kicsontozott karajból rántott hús lesz, hagymás tört krumplival, házi vágott vegyes savanyúsággal. A tortából – hála Pali falánkságának – mindössze három szelet maradt, azt majd megeszik napközben. Danielnek nagyon ízlett a pogácsa, akkor legyen ismét valamilyen magyaros sütemény, mondjuk szilvalekváros papucs. Abból legalább Pali kevesebbet eszik, mert ég a gyomra a lekvártól. Ne adja isten, hogy reklamáljon, mert semmi kedve vitatkozni vele, főleg nem a gyerekek előtt. A villásreggelihez asztalra teszi a négy terítéket. Jó ötlet volt Palitól, hogy az este frissen szedett gerberát tett a vázába. Otthonosabbá tette a nappalit, melyben négy negyven centis átmérőjű cserép virágtartókban örökzöldek pompáznak, éppen azért, mert azokat kevésbé szeretik a kártevők. Jöhetne már Pali, hogy kitálalja neki a reggelit és mehetne maga is felöltözni. A kutyákat is mielőbb muszáj beterelni a kennelbe, mert jönnek a kertészetbe dolgozni a napszámos asszonyok és nehogy megtámadják őket.
- Szervusz, Bori! – dörren rá a férje.
Már megint bal lábbal kelt fel, csak tudná, hogy miért.
- Szervusz, Palikám! Hozom a reggelidet!
- Hol vannak a gyerekek?
- Gondolom, még Mirabelt etetik, és pihennek. Szalonnás rántottát készítettem neked. Megyek felöltözni, mert hosszú napunk lesz.
- Miért etetsz engem kora reggel ezzel a zsíros rántottával?! Aztán meg a szememre veted, hogy kövér vagyok!
- Ó, ezer bocsánat kedvesem! Hozom a tejet és a zabpelyhet, ha azt kívánod!
Pontosan tudja az asszony, hogy azt egyáltalán nem enné meg a férje, azért is odateszi gőzölgő rántottája mellé és megy öltözködni. Mérges Pali, mert nem tudta felidegesíteni a feleségét. Ráadásul már nem illik felfalnia a szalonnás rántottát, a zabpelyhet pedig egyenesen utálja!
Farmerben és pulóverben, frissen borotváltan és kellemes férfias arcápoló illatát árasztva megjelenik Daniel.
- Jó reggelt Mr. Tóth!
- Jó reggelt Daniel! Szólíts nyugodtan apának!
A köszönést érti a fiatalember, a többit nem. Hirtelen átvillan Pali agyán, hogy alig tizenkét évvel idősebb a vejénél, akkor pedig tegeződjenek.
- Gyere, foglalj helyet! Tudod mit? Tegeződjünk! Nyugodtan hívj a keresztnevemen. Pali vagyok! – mutat magára. – Pali! Érted?
Széles mosollyal nyugtázza Daniel apósa produkcióját. Leül vele szemben és bólogat.
- Értem! Te Pali vagy én meg Daniel! Szedhetek a tojásból?
Most meg Palin a sor a bólogatásban. Bár nem igazán érti a kérdést, de legyen igaza a vejének. Daniel kezébe veszi a serpenyőt és tányérjára szedi a rántotta felét.
- Jó étvágyat!
- Neked is!
Ó, hát neki sem muszáj zabpelyhet enni! A házigazda kiszedi magának a maradék rántottát, vesz hozzá egy szelet kenyeret és falatozni kezd. Bezzeg Daniel a tegnapról maradt pogácsával fogyasztja a zsíros falatokat. Hoppá, hát elfelejtett teát és kávét önteni a vendég csészéjébe! Gyorsan bepótolja.
- Tegyél bele cukrot és citromot! – kínálja a fiatalembert és széles gesztusokkal a citromra és a cukortartóra mutat. – Hanem hozom a desszertet is. Mielőtt még a lányok megennék előlünk.
Felpattan Pali és kisiet a konyhába, kiveszi a hűtőből a maradék tortát és széles vigyorral kettőjük elé teszi az asztalra. Nevet Daniel, ezek a magyarok tudnak élni! Becsületesen megfelezik a három tortaszeletet, és a házigazdának ideje indulni, mert perceken belül megérkeznek a munkásai.
- Maradj, Daniel, nekem mennem kell! Bezárom a kutyákat, mert mindjárt megékeznek a napszámosaim. Á, úgysem érted! – fejezi be mondandóját és kisiet az előszobába kabátot és csizmát venni, mert késésben van.
Kezében a kislányával megjelenik Katinka.
- Látom Daniel, megreggeliztetek apával. Egészségetekre! Átvennéd Mirabelt? Jól lakott, perceken belül elalszik. Én is megreggelizek és áthozzuk anyával Jani bácsiéktól a gyerekágyat. Elfér itt a nappaliban és anya vigyáz Mirabelre, míg mi távol leszünk.
- Megbeszéltük. Ugye azért elkészíted a bébinek az ételt?
- Természetesen, csak melegíteni kell.
- Katinka, visszavonulok a szobánkba. Mirabel perceken belül elaszik. Ott leszek vele és közben megnézem a laptopon az üzeneteimet és felhívom a szüleimet is. Kérlek szólj ha szükséged lesz rám.
Juliska néni, az alacsony gömbölyded, szinte ránctalan arcú szomszédasszony azok közé tartozik, akiket úgy emlegetnek a faluban, mint az áldott jó asszonyok egyikét, hiszen még hatvanöt éves korában is százszámra neveli a baromfit, hízókat tart és egyedül műveli a konyhakertjét, miután arra már nincs ideje az urának, akit teljes mértékben lefoglal az R. Tóth féle kertészetben végzett munkája. Jól pénzel a baromfiból, kéthetente élő tyúkot, hízott kacsát, tojást árul a piacon, de ha valaki megkéri és érte jön, akár felpucolva, konyhakészen is megveheti tőle a kétlábú jószágait. Bori is rendszeresen nála vásárolja a baromfit és a cukrászüzeme számára a szükséges mennyiségű friss tojást. Korrekt üzleti kapcsolatukat nem árnyékolja be a szomszédságuk, mert nem járnak át egymáshoz kávézgatni. Arra egyiküknek sincs ideje. Ha lenne, Bori akkor sem szorgalmazná a barátkozásukat, de nem ám a köztük lévő korkülönbség miatt. A pergő nyelvű és szókimondó szomszédasszony - mint éhes tyúk a kukoricaszemet – úgy csipegeti fel jártában, keltében a falubeli híreket. A jól informáltság az őstermelői léthez is szükségeltetik, elvégre az is egyfajta vállalkozás. A gondot az okozza, hogy azokat nem tartja meg kizárólagos saját használatra, hanem amint lehet, továbbadja. Néha tesz hozzá, néha meg elvesz belőle. Tény az, ha bárki kíváncsi mi történt a településen, elég Juliska nénivel beszédbe elegyednie és fél óra alatt több információhoz jut, mintsem azt gondolná.
Persze, hogy odaadja az unokája kiságyát. Jaj, mennyire örül, hogy kislánya született Katinkának, biztosan olyan szép kis szőke hajú, mint az édesanyja volt gyerekkorában.
- Vagy az édesapjára hasonlít?
Hohó, ezzel a kérdéssel próbál puhatolózni az édesapa személye iránt, ámde Katinka kitér a válasz alól. Megköszöni a szívességét és indulnak haza a kisággyal, mert alaposan le kell fertőtleníteni és Mirabel is hamarosan felébred.
Elállt az eső és kissé félénken kisütött a nap.
Juliska néni a kapuig kíséri az asszonyokat. Délben hazajön az ura ebédelni és majd kikérdezi Katinka párját illetően. Nincs kizárva, hogy nincs is férjnél, mert a lány kezén nem látott karikagyűrűt. Ki tudja, mit csinál Londonban ez az elkényeztetett gyerek? Mert az, neki ne mondja senki az ellenkezőjét! Meg finnyás is, mert nem kellett neki az a rendes Ökrös Bence gyerek. Pedig snájdig gyerek! Szép szál szőke hajú, mosolygós fiatalember. Igaz, már megnősült tavaly télen.
Szépen haladnak a palántázással az asszonyok és R. Tóth Pál mint szigorú főnök, nem tudta leszidni Jani bácsit, hiába készült rá. Az öreg elvégezte a két fóliában a talajlazítást és kiment a gyümölcsösbe fákat metszeni. Úgy gondolja, hogy nem kell neki állandóan a hajcsár szerepét játszani, jobb, ha felmegy a házba és megnézi az unokáját, mert tegnap óta nem látta. Nagyon szép, formás kislány és nem is hisztis. Átaludta az éjszakát, mert nem ébredt fel a gyereksírásra. Bezzeg Katinka sírós gyerek volt. Egészen kétéves koráig legalább egyszer felébredt, leginkább úgy éjfél körül. Megetették, megitatták, tisztába tették, csak utána aludt reggelig. Benyit a lakásba és gyanús hangokat hall. Leveti a kabátját és a csizmáját, ám a nappali ajtajában valósággal sóbálvánnyá dermed.
- Honnan szereztétek ezt a kiságyat?!
Üvöltésére elsírja magát Mirabel, aki a fotelben ülő apja öléből figyeli, mint mossák tisztára anyjáék a számára kölcsönkért rácsos ágyat.
- Nem érdekel, ki adta kölcsön! Azonnal vigyétek vissza! Az én unokám nem alhat kölcsön ágyban! Elmegyünk Daniellel az első városba, ahol bútorboltot találunk és veszünk egyet!
- Ne ordíts Pali! Megijesztetted az unokádat!
- Nem ordítok! – veszi lentebb a hangját Pali. – Fogadjunk, hogy attól a pletykás Juliska nénitől kérted kölcsön! Egy óra múlva az egész falu tudja, hogy nincs annyi pénze R. Tóth Palinak, hogy vegyen egy kiságyat az unokájának!
Daniel megpróbálja megnyugtatni a kislányát. Ránéz az apósára és halkan megkérdezni:
- Miért kiabálsz Pali?
Piroslik Pali feje:
- Katinka, mondd meg a férjednek, hogy a mi családunkban tilos kölcsönkérni! Jobb, ha egyedül megyek vásárolni, még képes lennék útközben összeveszni a vejemmel.
- Térj már észhez Tóth Pali! Kézzel - lábbal magyarázkodva nehéz veszekedni! – csitítja a felesége.
Szégyelli Bori a férje dühkitörését. Mit gondolhat róluk a vejük? Hát jót biztosan nem. Elviharzik Pali, úgy ahogyan van, otthoni ruhában és gumicsizmában.
Katinka javasolja a férjének, hogy vigyék ki a levegőre Mirabelt, közben megmutatja neki a kertészetet.
- Anya, nyugodj meg, nincs semmi baj. Látod, már süt a nap és jót tesz egy kis séta. Majd megkérem Jani bácsit, hogy vigye vissza Daniellel a gyerekágyat. Ne lássa itt apa, amikor hazaér.
Daniel odalép az anyósához, megáll vele szemben és két kinyújtott kezét az asszony vállára teszi. Mélyen a szemébe néz:
- Ne sírj Bori! Igaza van Palinak! Nem lehet kölcsönkérni a gyerekágyat, valahányszor újabb unokátok születik!
Nem érti Bori, mint mond Daniel, de megnyugtatja a férfi érintése. Úgy érzi, mintha veje kezéből energia áradna testébe és kemény határozott, mégis nyugodt tekintetétől erőre kapna.
- Megetetem és tisztába teszem Mirabelt! – suttogja Katinka és magukra hagyja szeretteit.
Mit is mondhatna az anyjának? Szereti a Danielből áradó nyugodt erőt, ami sima, mint szélcsendes időben a tenger víztükre, melyről tudod, hogy alatta hatalmas a mélység és élettel teli. Valósággal a tenyerén hordozza, hagyja a felszínén lebegni, élvezve andalító ringatását és felette a kék égen ragyogó nap fényét. Körülöleli a békés csend. De a víz felszínét lágyan fodrozó első szellő érintésére igyekezni kell kiúszni a partra, mielőtt összezárná felette tenyerét a tenger és elenyészne mérhetetlen mélységű szeretetében. Apja már fodrozza a tenger felszínét, amely a negatív változások baljós előjele.
Mirabel gőgicsél, és amikor tisztába teszi, elég egy pillanatra félre fordulnia, máris hasra fordul és jár a keze-lába. Erős, egészséges kisbaba. Melegen öltözteti, mert etetés után a mellkasára kötött gyerekhordozóban magukkal viszik a kertészetbe, hadd élvezze a friss levegőt és a napsütést. Legalább az idő alatt édesanyja nyugodtan elkészítheti az ebédet. Kár, hogy Daniel nem tud magyarul. Mégis megérezte anyósa lelkében dúló vihart és megpróbálta megnyugtatni. Istenem! Apja kitöréséhez a gyerekágy csupán ürügyül szolgált! Egyértelműen a feleségét akarta megalázni és rájuk, a saját lányának a családjára sem volt tekintettel! Miért is ringatta magát abban az illúzióban, hogy távolléte újra összekovácsolja a szüleit? Tenni kell valamit! De mit? Két hétig lesznek itthon, addig megoldást kell találnia a családi feszültségek feloldására.
A konyhában Daniel kolbászkarikákkal teli vajas kenyeret eszik. Az asztalon ott virít egy felpucolt hízott kacsa, amit az elébb hozott ajándékba Juliska néni, aki kíváncsiságának kielégítése megérte a kacsa áldozatot.
- Szervusz, Katinkám! Hadd lássam azt a szép kislányodat! Tiszta apja ez a csöppség!
Órák kérdése és a település lakói értesülnek Katinka családi helyzetében bekövetkezett változásokról.

4. rész: Találgatások

Vasárnap reggel fél ötkor felébred Katinka és azonnal felkel. Óvatosan bemegy Mirabelhez, aki édesdeden alszik. Résnyire nyitva hagyja az ajtót, hogy meghallja, ha felébredne. Megmosdik, fogat mos és igyekszik a konyhába reggelit készíteni, mert Daniel a fejébe vette, hogy testedzés gyanánt segédkezik Jani bácsinak a gyümölcsfák metszésében.
Előző napon, míg apja a bevásárló körútján volt, elmentek hármasban megnézni a kertészetet. Abban a pillanatban, amint bemutatta Jani bácsinak a férjét és kezet fogott a két férfi, érezni lehetett a közöttük feltámadó szimpátiát.
- Mondja csak, fiam, mi a maga foglalkozása?
- Orvos a férjem Jani bácsi és sajnos egyetlen szót sem tud magyarul.
- Katinka, ez utóbbi öreg hiba! No, akkor tolmácsolj neki, mert én csak az anyanyelvemen beszélek. Aztán milyen név az a Varma? Nem hangzik angolnak.
- Nem is az. Az apósom indiai, az anyósom meg angol.
- Hacsak úgy nem! Szóval még nem árultad el a kislányod nevét.
- Mirabel Varma, hét hónapos kisbaba.
- Isten éltessen benneteket sokáig erőben, egészségben! No, akkor gyertek utánam! Először megmutatom a fóliákat, utána az üvegházakat, majd kiballagunk a gyümölcsös széléig.
Daniel figyelmesen hallgatta felesége tolmácsolásában a kertészet szakszerű bemutatását, miközben mindent alaposan megnézett. Tetszett neki a világítási-, a fűtési- és locsolórendszer, az alkalmazott vetésforgó, az üvegházakban növekvő virágok, a termelési eszközök, kisgépek, traktorok és kapálógépek. Nem tudott olyat kérdezni, amire az öreg ne válaszolt volna kapásból, sőt, ha látta az arcán, hogy valamit nem értett, újra nekirugaszkodott és másféle megközelítésben megismételte a mondandóját. Kitért a trágyázásra is, mintha az annyira érdekfeszítő lenne egy orvos számára, és maga Katinka is csodálkozott a férjén, akit igencsak érdekelt a téma. Mi a különbség a műtrágya és komposztált trágya között, mikor mihez melyiket használják és a szabadföldi növények melyikből mennyit kapnak?
- Holnap jönnek a komák fát metszeni, utána megtrágyázzuk a fák közötti területet, felhúzatjuk a sógorom lovával, utána megpermetezzük, és egy hónapig hozzá sem kell nyúlnunk. No, akkor menjünk, nézzük meg a gyümölcsöst!
Danielnek feltűnt az öreg mondandójában valami, ezért halkan rákérdezett Katinkánál:
- Mit jelent a „no akkor”? Annyiszor emlegeti az öreg.
Szívből nevetett férje kérdésén. Elmagyarázta a jelentését és közölte Daniellel, hogy időközben elaludt Mirabel, jó lenne visszatérni a házba.
- Kedvesem, légy szíves megkérdezni az öreget, kijöhetek-e holnap segíteni nekik a metszésben? Csak találnak nekem is valamilyen munkát. Hiányzik a mozgás, márpedig kell a kondíció a többórás műtétekhez.
- Megkérdezem.
Örül Jani bácsi, hogyne örülne! Valakinek a levágott gallyakat is össze kell szedni és kévébe kötni. Erre még egy orvos is képes!
A nap hátralévő részében Katinka várta a megfelelő pillanatot ahhoz, hogy beavathassa szüleit férje másnapra tervezett programjába. Ám ez a pillanat addig váratott magára, mígnem úgy döntött, hogy inkább kész tények elé állítja őket. Apja délután kettő körül ért haza. Összevásárolt mindent, amire szerinte szüksége van vagy lehet az unokájának. Átszellemült arccal egymás után hordta be a kocsiból a lapra szerelt pelenkázós kiságyat, a járókát és a kisebb-nagyobb zacskókat, melyekben plüss állatok, labdák, műanyag kirakós játékok voltak. Sebtében megebédelt és Daniellel együtt összeszerelték a kiságyat és a járókát, amely munka egészen a vacsoráig kitartott.
Katinka enyhén csípős kolbászos lecsót készít reggelire, mert délig biztosan nem kerül elé a férje, és nehogy munka közben korogjon a gyomra. Szíve szerint lebeszélné Danielt erről az őrültségről. Mégsem teszi, mert pontosan tudja, hogy ezzel nála éppen az ellenkező hatást érné el. Reggeli közben rábeszéli, hogy vegye fel az apja kesztyűjét, az ágak ne szurkálják össze a kezét. Isszák a kávéjukat, amikor kopogtat Jani bácsi. Hangosan beköszön és közli, hogy beterelte a helyükre a kutyákat. Fél óra múlva megkezdik a munkát. A kazánházban lesz, megrakja fával a tüzet. Befejezi Daniel a reggelijét, átöleli a feleségét, mintha hosszú útra indulna. Felveszi a szőrmével bélelt dzsekiét, lábát bőr bakancsba bújtatja, fejébe vastag kötött sapkát húz és az apósa munkás kesztyűjével a kezében kilép a szabadba.
Mit nem adna Katinka, ha egyetlen és páratlan anyósa Mrs. Margaret Varma láthatná az általa oly nagyon kényeztetett okos és agyondédelgetett legidősebb fiacskáját, a közismert sebészt, amint apósa gyümölcsösébe tart, az Európa közepén lévő Magyarországon, az Alföld közepén, egy kétezer lelket számláló falu utolsó telkén, hogy egy hatvanöt éves parasztember irányítása mellett segédmunkát végezzen a gyümölcsfák metszésénél. Jelesen az a levágott ágak összegyűjtését és kévébe kötését jelenti! Sajnos ez a páratlan jelenet nem látható a Nyugat-London Kensington részén, a Stanford road-i patinás kétszintes polgári házból! Ahogyan azt sem láthatja, hogyan él az indiai Agrában családját látogató férje és a kisebbik fia, vagy a Párizsban műtárgykereskedő feleségeként élő idősebb lánya, Stephanie , és mekkora lelkesedéssel tanul legkisebb lánya, Kathryn a madridi egyetemen. Milyen kicsi a világ! Sodorja az élet az embereket, mint szél a falevelet. És mennyire színes! A Varma családban a nők az anglikán egyház hívei, a férfiak hindu vallás követői, a Tóth család pedig református. Mirabel az egyetlen családtag, akinek egyik valláshoz sincs köze. Egyáltalán, kell, hogy tartozzon valamelyikhez? Majd ha felnő, eldönti a kérdést.
Gőgicsél Mirabel, mint akkor teszi, amikor jókedvűen ébred. Repül kisdedéhez Katinka, aki csillogó szemmel, tele szájjal nevetve fogadja. Édesanyja lágyan duruzsoló hangja a héthónapos kisbaba számára a kora reggeli pelenkacserét és az azt követő reggelit jelenti. Éhes kis madárfióka módjára tátogatja kicsiny szájacskáját. Két kis gyöngyfoga mellett duzzadt az ínye, újabb fogacskák törik maguknak az utat. Szájába tömi az öklét és fejét mozgatva dörzsöli vele az ínyét. Ám közben édesanyjáról egy pillanatra sem veszi le a szemét. Katinka gyerekhordozóba teszi kislányát, bekapcsolja annak biztonsági övét és kimennek a konyhába megmelegíteni a reggeli tejét. Mirabel az édesanyja kezére teszi a kezét, nehogy az éltető nedűt tartalmazó cumisüveget idő előtt elvegye tőle és szorgalmatosan kortyolja a tejet. Nagy igyekezetében még a homloka is gyöngyözik belé. Mire kiürül az üveg, akkorra megtelik a pocakja. Kezével nagyokat csap a levegőbe, mintha anyját sürgetné, hogy vegye már fel, mert a vállára hajtja a fejét és a büfizés következik. Elvégre, aki gyorsan eszik, az sok levegőt nyel. Katinka karjában tartva kislányát le s fel járkál a nappaliban, rálát a folyosóra, ahonnan a hálószobák nyílnak. Szinte egyszerre lépnek ki szülei a folyosóra, csakhogy más-más szobából. Nem egy szobában alszanak a szülei? Nem, az nem lehet! Biztosan rosszul látta, mert Mirabelre koncentrált.
- Jó reggelt! Mi m