Fehér szakadék

FEHÉR SZAKADÉK

Nem maradt ismerős táj vagy arc sehol,
Az üres mosolyban sincs sok ráció.
A szó kaviccsá kopott információ,
nincs bűnre büntetés vagy sors, csak seol.

Az idő angyalkéz döngölte beton.
Korhad a korfa. Sunyít egy náció,
s cinkosként kérdez : - Hányadik stáció?
A nyelv hegyén semmi. Nem csörög zseton.

A remény csupán egy ócska talán.
Ki is van az érem másik oldalán?
A hó lassan temet, majd szél űz csúfot.

Előbb a völgyet, végül minden csúcsot.
Nem lesz már felhő firkálta szabad ég,
csak tiszta, hótiszta, fehér szakadék.