Exil 2. rész

Exil 2. rész

Párizs valamikor a 90-es években.

Az íróasztal fölött, a kompjuter fényében Aline és Cécile beszélgetnek.

- Ki az a Stella ?

Cécile közelebb hajol a géphez.

- És ki ez az ügyvéd ? Te ! Ez nem az én kis férjem ? 

- Dehogy ! Csak véletlen... 

Cécile kiszórja a táskáját a kanapéra, kikapja a rúzsát, csücsörít és bepirosítja az ajkait. Majd a kisujjával ledörzsöli, amit a szájára kent.

- Különben mostanában megint elég furcsán viselkedik. Marc-nak mindig voltak csajai, már megszoktam. De tudod, ők jönnek mennek, ... én meg maradok. - Visszadobál mindent a táskájába, megigazítja rövid barna haját, összepattintja két kis kézitükrét.

- Na, szia szépség, én elmegyek... - Aline utána kiált :

- Kint már esik ! Maradj ! - de az ajtó becsapódik. A kulccsomó nyöszörög ahogy himbálódzik a zárban. Aznap este Aline egy kis cetlit ragaszt a kompjuterjére :

" Stella : nevet megváltoztatni..."

Pedig másnap reggel mégis "Stella" keres bérlakást a neten egész Eurpában.

Meg New Yorkban is, csak úgy. Hátha...Az egész napos keresgélés után a hirdetések között, " A nagy nyertes Berlin" gondolja.

" A legolcsóbb lakbér, igazi kultrális élet, de nem ismerem, sose jártam ott, és nem is beszélek németül, akkor meg minek ? "

Csöng a telefon.

Aline kávéját szorongatva megy át a szalonon, hogy felvegye.

A TV ben egy öltönyös fiatal férfi éppen azt meséli a világnak, hogy szereti a bankját.

- Hát én nem - mondja hangosan.

- Elég különös szenvedélyed van, fene az izlésedet...- " Miért van ez is mindig bekapcsolva? "

- Allô ? 

Magyar barátnője van a vonalban, aki arról mesél, hogy Budapestre szeretne menni. Aline félfüllel figyel, de gondolatai a regényében járnak.

Stella a mosogatónak támaszkodva szürcsöli a teáját. Rúzsa nyomot hagy a csésze szélén.

- Tudod, én igazán soha nem szerettem ezt a lakást. A szobák északiak, a konyha meg a fürdőszoba déli. Ha kell, ha nem, mindig itt vagyok. A déli részen a fényben.

Agnès bólogat.

- Én is azt szeretem.

- Amikor kivettem, a pici idős néni, akinél a kulcs volt, azt mondta mosolyogva : Az utcait vegye ki, az sokkal jobb, ha az utcára lát az ember. Mert kettő közül tudtam választani. Ha meggondolom, hogy ma mi van? Kettő közül választani ? Felejtsd el. Csodálatos öregasszony volt. ‟ Magának nincs gyereke ?" Kérdezte. Oh, ne aggódjon, nekem hat gyerekem van, mégis mindig egyedül vagyok.‟ Kis kék szemei a nagymamámat juttatták eszembe. Igen, a két lakás közül ez volt a jobb. Jóval nagyobb volt, de kevésbé felújítva, a másik viszont ugyan az udvarra nézett, de gyönyörű hófehér új konyhabútorral meg ragyogó sima fehér falakkal.

Agnès az udvar felé pislog.

- Ebben, a nagyobbikban, a konyha valami szalonféle lehetett régen. Látod ? Egy kandalló trónol a fal közepén. Teljesen túlméretezett terem, még a dolgozószobát is a konyhába költöztettem, elfér. 

 Aline az órára pillant.

- Ne haragudj Ilona, ki kell szaladnom valamit venni, mert bezárnak.