elviszi a szél

elviszi a szél

már ez sem olyan. sugártöredékek
részletekben törlesztik a bolyongó
magányát. csontok mélyéről a velőt.
anyag szagát arcodról.
a szemetesek szerelem-ízét.
a szétválaszthatatlan szétválasztást.
mindent. minden aprót
elvisz a szél.
mulandóságtól ragacsos szavainkat
a létösztön permetezi. olyan szánalmas vagyok.
pont mint te. amint részeg hajók fedélzetén
akarsz vágyakozni és teljessé válni egyidőben.
félig hallani a sirályok eklogáját félig görnyedni
bele a teraszon és félig ázni el a viharban.
a másik feled meg első sírásodkor
végleg távozott belőled. vagy ha nem
hát felvagdalva eldobott borosüvegek
alján fuldoklik. mindig csak az ajtóig.
kezünk a remegő kilincsen
és fordulunk vissza.