Elmentem a vásárba fél aratógéppel

Új reggel virradt a Perkins birtokra, a két nap felkelt a látóhatár felett. Itt élt Jack Perkins feleségével, három gyermekével és apósával. A gondtalan reggel most azonban elmaradt. A kolónia nem régen lépett túl egy szárazabb perióduson így a termés is kevesebb volt. Jack a termés egy részét mindig félrerakta vetőmagnak, de később azt a keveset is el kellett adnia, hogy lecserélje az öregedő gépparkot, amit a nagybátyjától örökölt. El akarta adni az öreg masinákat, de az egész meghiúsult. Az okok a távoli földről eredtek. A Wiksen kormány annak idején csak úgy tudta megnyerni a választásokat, hogy maga mellé édesgette a független kereskedelmi ligát, aki magával hozta a hiszékeny emberek népes táborát. Wiksenék hatalomra kerültek, míg a liga kiemelt helyet és kvótákat kapott az űrkereskedelemben. Mindenhol ott voltak. Kiszorították a kisebb vállalatokat, fuvarosokat. A Star Dust kolónián sem volt jobb a helyzet. Itt a liga hűséges talpnyalói, a nepperek jelentették a legnagyobb problémát. A kolónia tanácsának áldásával rátelepedtek a bolygó kereskedelmére, ami csak rajtuk keresztül folyhatott. Természetesen voltak tüntetések, zendülések, de a nepperek mindig kihúzták a fejüket a hurokból és a gyenge kormányzatot sikeresen beetették a látszat engedményeikkel. Jack ránézett az antik karórájára. Lassan közeledett egy újabb kellemetlen telefonbeszélgetés ideje, de előtte még végig kellett járnia a farmot. Mindig gyalog ment, hogy jobban át tudja gondolni a dolgokat. Útja a vetésre váró földek mellett haladt el. Ezután a karámok következtek. Más gazdaságokkal ellentétben Jack nem tartott állatseregletet. Volt néhány csirkéjük, tíz kecskéjük, amik tejtermelés mellett a gyomirtó szerepét töltötték be. Egy külön karámban pedig tengelycsigákat tartottak. Ezek a gigantikus csúszómászók szinte alig igényeltek gondozást, de feltörték, átforgatták és megpuhították a Stardust két nap perzselte kemény felszínét. Körútja végén eljutott a garázshoz, ahol a munkagépeket tárolta. A garázs oldalánál ott parkolt a négy leselejtezett aratógép, míg ötödik, félig szétszedett társuk annak mélyén porosodott. Megtapogatta őket. Bár öregek voltak és elavultak, még sokat értek. Egy másik világon alkatrészként is rengeteg pénzt kaphatott volna értük, azonban a mostani zűrös helyzet lehetetlenné tett minden ilyen kísérletet. Dühösen belevágott a gép burkolatába, de ez inkább a következő percek történéseinek szólt. Idegesen visszament a házba. Odabent felesége és apósa a konyhában kávéztak. Apósa felnézett rá az újságtábláról.

- Gondolom, most fogod hívni őket.

- Igen.

- Most már jó volna abbahagynod a makacskodást. Nagy gazemberek ugyan, de náluk van, ami kell neked. Máshonnan úgy sem kaphatsz vetőmagot!    

- Pontosan tudom, kikkel állok szemben, de ha harc nélkül megadom magam, akkor a következő alkalommal még szemtelenebbek lesznek! Ha keménynek mutatom magamat, akkor talán lesz esélyem arra, hogy engedményeket adjanak.

- Szép dolog a remény, de vannak helyzetek, amikor nekünk kell engedni. Nézz meg engem! Annak idején veteránként évekig harcoltam azért, hogy megkapjam a teljes jussomat, és nem voltam egyedül. Ezres létszámban tüntettünk a minisztériumok előtt, és mégis amikor csak a negyedét kaptuk meg beláttuk, hogy nincs tovább. Az igazságunk csak ennyire volt elég. Vajon te mire jutsz egymagad?

- Én még nem jutottam el arra a pontra, hogy feladjam, viszont ha elfogadnék egy ilyen megalázó ajánlatot, akkor a tönk szélére juttatnám az egész családot. Próbálom a legkisebb rosszat választani.  

- Ne gondolkozz túl, sokáig mert a vetési idő már elkezdődött! – mondta az apósa, majd kiment a konyhából. A felesége odalépett Jackhez.

- Ne is törődj vele, mindig is ilyen volt! – mondta, miközben csókot lehelt a férfi arcára, majd ő is kiment, hogy megetesse az állatokat. Jack egyedül maradt jövendő gonosztevőjével, a telefonnal. Elővette a fiókból a nepperek számait és átvizsgálta őket. Pirossal voltak áthúzva, akikkel sohasem tudott szót érteni, ezek száma egy év óta folyamatosan növekedett, és ott voltak azok is, akik csak nagytermelőkkel foglalkoztak. Végül maradt hat zölddel írt szám. Ők voltak a legnormálisabbak. Végighívta a hat számot, eredménytelenül, és már csak az utolsó maradt, Sam Devitt. Ellenszenves hájtömeg volt, mégis bizonyos népszerűségre tett szert a lakosok körében azzal, hogy olcsóbban hozatott be munkagépeket, és alacsony áron adta el a helyi gazdáknak. (Jack is innen vette őket). Azonban Sammel érdemes volt vigyázni, mert füle mindenhol ott volt, és gyakran megelőzte üzletfeleit a róluk szóló naprakész információkkal. Jack csak remélhette, hogy nem tudott meg semmit eddig sikertelen tárgyalásairól. A telefon kicsengett, majd megjelent az kiállhatatlan kövér arc. Vigyorgott, ami igen rosszat jelentett.

-  Üdvözlöm, Perkins úr miben segítgetek?

-   Vetésre való gabonát akarok venni legalább 40 tonnát, négy napos szállítási határidővel.  

- Értem, lássuk csak. Az összesen annyi, mint húszezer kredit, s ebben benne van a kiszállítás is. Ha elfogadja a feltételeket, akkor töltse ki az elektronikus nyomtatványt, küldje el nekem, és már nyélbe is ütöttük az üzletet.

- Mr Devitt ha ön tisztában van a kolónia helyzetével, akkor tudhatja, hogy nekem és másnak sem áll rendelkezésére ennyi pénz. Hiszek benne, hogy megalkudhatunk egy lényegesen kisebb árban, vagy esetleg részletfizetésben. – Mr Devitt lustán elfeküdt a székében, amitől Jackben elkezdett forrni a düh.

- Tudja Mr Perkins ránk is nehéz időnk járnak. Igen sok a vetélytárs, idegen fajok kereskedői, így egy magamfajta embernek tudnia kell a helyét a képletben, és hogy milyen biztos falak vannak a háta mögött. Amit én ajánlok az egy reális ár egyenesen az ön farmjához igazítva.

- Amit ön reálisnak árnak vél az téves, mert nem számol a körülményekkel, csak a farmok maximális csúcshozamával, ami nem reális.

- Én ezt tudom ajánlani önnek, de van másik két kisegítő megoldás. Ön javasol egy alacsonyabb árat az enyémnél, és a különbözetet ráterheljük a terméshozamra, vagy a vetőmagokat az egyik nagykereskedőn keresztül vásárolja meg. Az árat is a nyereségéből fizeti meg, de ez egy kissé több időt vesz igénybe. – Csapda. Jack csak így tudta jellemezni a helyzetet.  A Devitt féle mocskok így is leszedték a hasznon egy részét a szállításért és eladásért cserébe, s ha elfogadná az első lehetőséget, akkor erre még ráterhelődne a különbözet ára is. A második lehetőség egyenesen undorító volt. Egyesek önként megadták magukat a neppereknek, sőt az üzlettársaikká váltak. Rajtuk keresztül a nepperek könnyűszerrel hálózták be azokat az embereket, akik meg akartak szabadulni tőlük. Mindent megkaptak csak sokkal drágábban, és a haszon egy része is a nepperekhez került. Jack kénytelen volt keményebb hangot megütni.

- Nézze Sam! Már ismerjük egymást egy ideje. Vásároltam öntől, és mindig pontosan fizettem! Teszek egy javaslatot. Megveszem a vetőmagokat 16 ezer kreditért, a maradék négyet tartozásként felírja nekem, és ezt készpénzben visszafizetem magának részletekben.

- Sajnos ilyet már sokszor hallottam. Ám jó leszek magához, és belemegyek, de amíg ki nem egyenlíti a számlát, zálogként lefoglalom földjeinek felét. A határidőt egy évben szabom meg. Ha nem tud fizetni, a tulajdonjog végleg rám száll. – Jacknél ennél a pontnál szakadt el a cérna. Nagybátyjának halála előtt azt az ígéret tette, hogy a földjét a családján kívül senki sem veheti birtokba. Felpattant és üvölteni kezdett. Mindenféle sértéseket vághatott Sam fejéhez, mert az elsápadt és megszakította a vonalat. A másik szobában apósa neheztelve csóválta a fejét.

Jack a balul sikerült tárgyalás után egyenesen a Váltóőr kocsmába ment, hogy lecsillapodjon, és a sorstársakkal találkozzon. Voltak néhányan. Belépett az épületbe, s egyenesen a pulthoz sietett. A pincér gyorsan kihozta a Tejút-koktélt. Jack fogta a nagy pohár italt, és a hátsó terembe, a „forradalmi” szárnyba ment, ahogy a városban hívták. Régebben valóságos tömegek gyűltek itt össze, hogy tüntetéseket, felvonulásokat szervezzenek, de aztán egyre többen hajtottak fejet, és ezek közül még többen voltak, akik pórul jártak. Már csak egy maroknyi ember tartott ki, heti kétszer találkoztak, hogy megvitassák az ötleteiket és támogatást nyújtsanak egymásnak. Közeledtére egykori szomszédja Thomson nyújtott kezet neki.

- Csá Jack! Hogy ityeg?

- Mehetne jobban is. Egyébként hogy vagy most, hogy szakítottál a nepper függőségeddel?

- Ne is mondd. Sikeresen leszoktam róla, de a munkám sokkal több lett. A régi gépeimmel alig tudom feltörni a földet, ami köztudott, hogy szinte beton keménységű. Állítólag ott szálltak le az első telepesek a dög nagy hajóikkal. 

- Már korában is felajánlottam csigáimat, most is megteszem.

- Én meg nem élek vele. Nem tudnék enni a zöldségeimből azzal a tudattal, hogy az éltető földet egy nagy rakás csiga nyálazta át. És veled mi van, sikerült végre vetőmagot szerezned?

- Nem. Én még nem szoktam le a nepper függőségemről, a mostani neve Sam Devitt. – Thompson arca felderült. – Te is elkaptad a Devitt kórt? – hirtelen a többiekhez fordult - Hé, fiúk a jó öreg Jack is Devitt függő lett! Aki ugyan ebben a kórságban szenved, nyújtsa fel a kezét és támogassa őt! – A furcsa felhívásra öten jelentkeztek az egyik Luke nevű férfi még egy trágár sértéssel is megtetézte. Thompson visszafordult Jack-hez.

- Komolyra fordítva szót, hagyd a fenébe azt a fazont, és vásárolj vetőmagot egy másik kolóniabeli állampolgártól!  Nagyon sokan vannak, akik vetőmagnak termesztik a növényt.

- Jó ötlet lenne, ha a minőség nem lenne szempont. Mivel én pékségekkel és malmokkal kereskedem, aláírattak velem egy papírt, miszerint a minőség érdekében csak bizonyos fajtákat termeszthetek. Semmi bajom az ilyen termesztőkkel azonban… – Jack hirtelen azt vette észre, hogy Thompson az ajtó felé bámul, és vörös a dühtől. Ő is odanézett, és meglátta azt az embert, akik ebben a szektorban csak úgy hívtak: Cesaro a dögkeselyű. Jack végignézett a karmazsin öltönyös férfin, akit alig ismert, de az a kevés, amit tudott, elég volt ahhoz, hogy meggyűlölje. Cesaro teljes neve és múltja elég homályos volt. Valószínűleg az emberi területeken kívül született, és nem is került látótérbe egészen Új Európa Narídiai megszállásáig, ahol a két faj között kinevezett összekötő volt. Kétes hírnevét azzal szerezte, hogy a megszállás alatt egész ipari szektorok és bankok kerültek a keze alá, amikről a megszállás után sem akart lemondani. Végül letartóztatták, de a kormány a háború ideje alatt tett szolgálatáért felmentette, és megajándékozta egy poszttal a független kereskedelmi ligában. Ez a szektor az ő irányítása alá tartozott a nepperekkel együtt. Nem zavartatva magát a gyűlölködő pillantásoktól közelebb lépett hozzájuk.

- Azt hallottam Önök nem akarnak kötélnek állni.

- Én meg azt, hogy a háború alatt magas rangú narídiaiknak tartotta a hátsó felét! – kiabált be valaki az egyik asztal mellől, mire Cesaro egy pillanatra elvesztette a lélekjelenlétét, de gyorsan újra mosolyogni kezdett.

- Szerintem jobb lenne, ha abbahagynák a makacskodást. Vannak helyzetek, amikor nem győzhetnek, és nem csikarhatnak ki jobb feltételeket. Önök már most is sokat elértek azzal, hogy utolsóként maradtak talpon. Ezt az előnyt nem kéne csak úgy eldobni maguktól.

- Ezt a szöveget gondolom Új Európán tanulta új uraitól, miközben a nevükben rátenyerelt a bolygóra – vágta oda neki Thompson.

- Nézze úgy, ahogy akarja, de a helyieket mentettem meg azzal, hogy az irányításom alá vettem egyes szervezeteket. Önöknek is ezt kínálom. Itt az ajánlatom – mondta, miközben egy mappát dobott az asztalra – Mindent megkapnak, amit akarnak, de a pénzzel nekem fognak tartozni. Így megszabadulnak a nepperektől, és folytathatják az életüket. – Néhányan beleolvastak és dührohamban törtek ki. Az apró betűs részekből világosan kiderült, hogy Cesaro ezután az üzleti ügyeikbe komolyabban is belefolyt volna, s nem igazán volt ínyükre, hogy ez a gátlástalan alak legyen munkájuk haszonélvezője. Ennél még a nepperek is jobbak voltak. Néhányan szóvá tették ezt Cesaronak, aki nyugodt hangon csak ennyit mondott:

- Mindenki a saját hasznáért küzd, én is. Nekem ez a feltételem. Megmentem önöket a nepperektől, de részesedést akarok az üzletükből.

- Akkor már inkább kiegyezzünk a nepperekkel! Velük legalább lehet tárgyalni!

- Nem hiszem. Ők sem fognak örökké várni, főleg ha én azt javaslom nekik. Ha most nekem nemet mondanak, lehet, hogy nekik igent sem tudnak mondani többé. Jack hirtelen felállt, és Cesaro elé lépett.

- Ön tényleg összekötő volt a megszállás alatt? 

- Igen.

- Akkor gondolom az Aghat szertartáson is részt kellett vennie.

- Nem emlékszem rá. Pontosan miről beszél?

- Az Aghat a férfiak nemi szervét illető kis sebészeti beavatkozás. A Narídiaiak a beosztottjaikon használják, hogy az a pozícióját ne tudja házasság révén megerősíteni. Nem nagy beavatkozás, de az illetőnek állítólag soha többé nem áll fel, amíg vissza nem állítják a beavatkozás előtti állapotot.  - Nem kellett többet mondania, mert Cesaro elvörösödött, majd kitrappolt a kocsmából, miközben a többiek hangosan éljeneztek.  Ezután újra összeültek, hogy életmentő ötleteket agyaljanak ki, de nem jutottak messzebb annál, hogy melyik neppert hogyan kéne kinyírni. Végül Jack távozott, hisz hamarosan itt volt a családi ebéd ideje. Alig lépett ki a kocsmából, amikor valaki vállon veregette. Azt hitte, hogy Cesaro vagy valamelyik nepper akar négyszemközt beszélgetni vele és eltökélte, hogy jól szájon vágja, de amikor megfordult, gyermekkori barátjával találta magát szemben. A jó öreg Buster szinte semmit nem változott, ugyanaz a szikár alkat, az egy számnál nagyobb fej és az elmaradhatatlan vigyor. Gyermekként egymás szomszédjai voltak hosszú éveken át, amíg Buster anyját el nem kapta a honvágy, és vissza nem költöztek a Proteus mesterségesen élővé tett holdjára. Mindenki, köztük ő is azt hitte, hogy a kalandvágyó Buster nem fogja bírni azon sivár holdon, és felnőtt korábban visszaköltözik, de tévedtek. Barátja az egyetem után átvette apja lebegőinda ültetvényét, és sikerrel tovább fejlesztette.

Ráadásul beházasodott a Kreiner családba is, amely számos neves kormányzót és politikust adott a Földi Szövetségnek. Nevetve összeölelkeztek, majd Jack meghívta őt a házába, ahol az ünneplés tovább folytatódott. Még Jack idős szülei is beugrottak a bolygó túl oldalán lévő tanyájukról, hogy üdvözöljék a rég nem látott kedves ismerőst. Végül eljött az este, és hárman maradtak asztalnál. Jack, Buster és Jack apósa. Hosszú beszélgetés után végül a szemfüles Buster feltette azt a bizonyos kérdést.

- Nézelődtem cigizés közben odakint, és tudod, mi hiányzik a tájképből? A serdülő búza látványa. A vetés már négy hete elkezdődött, és ilyen jó feltételekkel, amik itt vannak, valaminek már látszania kellene.

- Egyelőre még nem sikerült jó ajánlatot kapnom, tudod, hogy milyenek a nepperek.

- Szerintem meg elfogadható ajánlatot kaptál a körülményekhez képest csak túl makacs vagy ahhoz, hogy elfogad!

- Mihez képest jó? Ráterhelnek a szállítás miatt még egy plusz összeget, mi meg abból a kis nyereségből akarunk megélni?

- Mondtam már neked korábban is, hogy mindig a körülményekhez kell alkalmazkodni! Jönnek majd szebb napok is, de ahhoz keresztül kell gázolnunk a mocskon!– Ennél a pontnál Buster-hez fordult:     

- Gondolom neked nincs ilyen problémád nepperekkel, mert te vagy olyan okos, hogy nem húzol ujjat velük?

- Nekem egyáltalán nincs problémám velük. Amint meghallják az apósom nevét rögtön kezes báránnyá vállnak. Bár már visszavonult mégis elég messze elér a keze kormánykörökben. Különben is a legtöbb dolgot, ami a gazdaságomhoz kell, csere útján szerzek be, és a töredékét vásárolom pénzért.

- Melyik emberi kolónián használnak ilyen elavult módszereket? – kérdezte Jack nevetve.

- Én nem mondtam, hogy emberi kolónia. Ez egy közeli Germita kolónia és olyan népszerű, hogy sok ezer kereskedő látogatja naponta. Viszik az árut, és egyenlő feltételekkel elcserélik azt valami másra. Te is kipróbálhatnád.

- Ugyan már. Mit tudnék elcserélni több tonna búzáért?

- Ott vannak a leselejtezett aratógépeid. Ezek a fajták különben is keresettek még más fajok körében is. – Jack gondolni kezdett, de apósa megszólalt.

- Ne olyan sietősen! Ez veszélyes lehet! Lehet, hogy valamiféle gigantikus feketepiac, ami a vezetőik tudtával működik. Nem létezik, hogy a kereskedelem nélkülözni tudja a pénzt. 

- Ezt mondja a Germitáknak. Amikor elhagyták az anyavilágukat magukkal vitték a módszereiket, és több helyen sikerrel alkalmazták. Egyszerű az egész. Én egy közös értékrendszer alapján elcserélem a saját áruimat a másik kereskedővel, míg egy bolygók közti szerződés értelmében a Proteus kormánya levonja a későbbi nyereségemből a cserélt anyag árát és a szükséges járulékokat.

- Ez akkor is ostobaság! Megkerülni a fennálló rendet csak bajt hozhat a fejedre!

- Vagy meghozhatja a megoldást. Végre egy alternatív megoldás! Buster kérlek, add meg a koordinátákat! – Az apósa ebben a pillanatra az asztalra csapott.

- Tégy, amit akarsz! Azonban nem ajánlom, hogy a lányomat és az unokáimat belevidd ebbe! - Azzal kiment a konyhából, miközben Buster érdeklődve nézett utána.

- Mi ütött belé? Még sohasem láttam ilyennek.

- Ne is törődj vele. A Barlow incidens örökre nyomott hagyott benne.

-  Egyetértek veled. 561 katona értelmetlen feláldozása egy tábornok fióka felemelkedésért, értelmetlen és borzasztó ár. 

- Inkább beszéljünk másról. Sokat segítene, ha velem jönnél arra a kolóniára.

- Sajnos nem tehetem. Holnap továbbállok a jó öreg Földre üzleti ügyben. Egyébként elboldogulsz magad is. És vidd magaddal a lázongó haverjaidat is! Lehet, hogy azt a seggfej Cesarot egyszer megfutamítottátok, de később úgyis visszajön.

- Te találkoztál vele?

- Aha. Üdvözlésként bevertem az orrát az utca közepén, rendezvén egy régi számlát. Most azonban megyek is. Beugrok a rendőrségre. A Sheriff már biztosan látni akar.  

Jack a másnap reggelt a telefonnal kezdte, összehívta lázadó barátait a Váltóőrbe. Ő érkezett utolsónak, energikus belépője ellenkezője volt barátai pillanatnyi lelkiállapotának. Mindannyian piálással és mulatozással űzték el a bajukat előző este, és most úgy néztek ki, mint az anonim alkoholista kör új tagjelöltjei. Fejükben épp, hogy világított a tudatosságot jelző lámpa. Jack gyorsan rendelt egy nagy kancsó feketekávét, és fejenként négy pohárral frissítette a társaságot. Végül Thompson szólalt meg:

- Nos, miért rángattál ide minket?

- Egy barátom javasolt egy lehetőséget, amivel magunk mögött hagyhatjuk a neppereket. –Erre mindenki felélénkült.  

- Van a közelben egy Germita kolónia, és ha ott adunk túl az áruinkon, akkor nagyon jól járhatunk. Csak annyit kell tennünk, hogy összepakoljuk a cuccost, szerzünk egy jó űrhajót, és irány a Gratuan.

- S mennyibe fog ez kerülni nekünk? Már az odautazás is drága főleg, hogy a nepperek az utunkba fognak állni. Valószínűleg nagy pénzt fognak kérni a szabadútért. Nem is beszélve a piaci hely bérletéről. A várható profit mértéke vajon meghaladja ezt?

- A bérlés pénzbe fog kerülni, az üzletkötés ingyenes lesz, de ha gyorsan csináljuk, akkor még a nepperek előtt meg tudunk lépni.  – A többiek egy ideig döbbenten néztek, majd vad röhögésben törtek ki.

- Na, ne mondd! S hogyan zajlik ez a te ingyenes üzleted? Térden állva könyörögsz?

- Nem, cserélni fogok. – Erre mindenkinek lelohadt az arcáról a mosoly.

- Ezt hogy érted?

- Úgy ahogy mondom. Elcserélem a több tonnás gépeimet több tonna vetőmagra. – Jack szavai egyszerűnek hangzottak, de a pénz vonzáskörében mozgó gazdáknak ez idegenül hangzott, amire ráerősített a másnaposságuk is. Bambán tátogtak. Jack újra nekiveselkedett.

- Ha van valami, ami neked nem kell, és nincs pénzed, hogy vásárolj, akkor ezt valamit elcseréled súly vagy más érték alapján egy másik tárgyra, így sem neked sem a másiknak nem kell költenie, s mindenki megkapja, amit akar.

Hosszú tátogás után a lassú agyú Troy szólalt meg: - Ha például Any vesz nekem egy karton alkoholmentes sört, amit utálok és elcserélem egy karton jó erős Docklanderre amit imádok, ez végül is cserének számít? – A többiek nevetni kezdtek, majd valaki így szólt:

- Igen, meg az is, hogy a feleséged elcserél téged négy szarvasmarhára, amik ugyan ostobák, mint te, de legalább négyszer annyi hasznot hajtanak. –Troy dühösen hátrafordult.

- Mindjárt kapsz te négy nagy tenyerest! – Jack gyorsan közbeszólt:

- Pedig Troy pontosan fogalmazott. Richard, neked ott rohad a pajtában ezer zsák hajnali borsó, mit szólnál hozzá, ha ezer zsák lisztet kapnál a pékségedhez, vagy ezer zsáknyi Gragantic gumót, amit nagyon sok idegen faj ízletesnek talál? Slagen, te meg örökölted apád víztisztítóját, ami most semmit sem ér. Gondold el, hogy részekre bontva miket kaphatnál érte cserébe. Megépíthetnéd a saját szeszfőzdédet. – Ezután már minden könnyen ment. Gyorsan három csapatra oszlottak. Hatan Troy vezetésével elmentek annak légpárnás teherjárműveiért, négyen körbe járták az érintett farmokat, és előkészítették a szállítandó árut, míg Jack, Thompson és egy harmadik férfi egyenesen a nemrég elhunyt Vörös Bill roncstelepére siettek, ami az új tulajdonos érkezésével hajókölcsönzővel is bővült. Egyszerre rontottak be az irodába, és egyszerre kezdtek el beszélni, mire az asztal mögött ülő titkárnő lecsapta fémpoharát.

- Uraim lehetne, hogy csak az egyikük beszéljen?

- Sajnálom asszonyom! Szeretnénk bérelni egy teherhajót, két napra.

- Milyen osztályú hajóra gondoltak? Mull holland, Fatty Back, vagy ajánlhatom a double fingert? – a három férfi tátogva nézett egymásra, majd Thompsont kérdezgetté