Csak a néma tölgyek

Csak a néma tölgyek

 
A délután vak fellegeket görget,
esősöréttel lő, nehéz perc alatt,
kilyukad az óra és a pillanat.
Kúszónövények fonják be a völgyet

alig látszik ki alóla a zöld gyep
reménynek csak a gondolat maradt,
de abból is épülhetnek falak,
nem értenek talán  csak néma tölgyek,

eléd vigasztáj, oxigénszó omlik,
indát is két világba fon, felette
égi emlék, alatta roppant zombik.

Nem marasztal, reményét ki megette
hit nem fogan már, hiába a lombik,
ne nézd, üvegcse s menny fala repedt-e.