Az emberi természetről

Közzétéve: 2 éve
Versek
Az emberi természetről

vers

Az emberi természetről

A dimenziók csak játszóterek.
Hirtelen összerótt állványzatok.
Omlatag várak, üveghegyek,
semmiből faragott vándorbotok.

Talán hárman vagy többen lehetnek.
Metszéspontjuk létbizonytalan.
Az idő titka szent és eretnek,
alakja bájosan idomtalan.

Az ember óvatos. Vigyázva szeret.
Mást magára megfontoltan gombol.
Mímelni tanul, álcái fegyverek.
Kapkodva épít, de gondosan rombol.

/2016.06.29./