Augusztusi roráté
Közzétéve: 2 éve
Szerző: Pápay Eszter
Versek
Augusztusi roráté
Együtt ébredtünk.
Még nyirkos volt a reggel
s egy álomból kifoszlott
kócos gondolat
ténfergett fölöttünk
kábultan, mint porszem.
A hídon túl elrohant
a fél hatos vonat.
Még nyirkos volt a reggel
s egy álomból kifoszlott
kócos gondolat
ténfergett fölöttünk
kábultan, mint porszem.
A hídon túl elrohant
a fél hatos vonat.
Nem szólt.
Nem kérdezett semmit.
Nem kántált fülembe
holmi szent igét.
Nem is lélegeztünk.
(Elvégre transzcendens)
Bár homlokomra lehelt
egy kósza tollpihét.
Nem kérdezett semmit.
Nem kántált fülembe
holmi szent igét.
Nem is lélegeztünk.
(Elvégre transzcendens)
Bár homlokomra lehelt
egy kósza tollpihét.
Omló párlatokban
levitált az idő.
A függönyön két fénycsík
párban üdvözült.
Ölében nyugodva
én, az ember-gyermek;
a tisztának tervezett,
a sárban földre szült.
levitált az idő.
A függönyön két fénycsík
párban üdvözült.
Ölében nyugodva
én, az ember-gyermek;
a tisztának tervezett,
a sárban földre szült.
Helyette mozdultam.
Azt hiszem, mosolygott.
A kávét ma sem várta meg.
Barbár dal a nappal:
a csend húsába hatol,
mint enyhült sebbe mártott
ólmos dárdahegy.
a csend húsába hatol,
mint enyhült sebbe mártott
ólmos dárdahegy.