Annyira

Payer Imre: Annyira

Úgy várom már, jöjjön ünnep, pompa!
Bíborló szőnyeg és aranyló fények,
aurájukat  egybefogja lényeg,
ami nem árul, nem lesz soha tompa.

Márványos zajban eggyé lesz a három.
Lennék hírvivő, fejen égi sapka,
láthatatlanból tárulna darabokra
- történjék végre, én már alig várom!

Ott már semmi lény, sem ember nem állhat.
Csak a csúcsponti, üdvteli ajánlat.
Csillámlik, tűnik, felragyogva itt-ott.

Megjelenik és kinyílik elöl.
Aztán magasul tornya, majd ledől.
Annyira várom jönni már a titkot!