Adventi vágy
Közzétéve: 2 éve
Szerző: Fábián József
Versek
Adventi vágy
Még csak álmodnak Rólad a fák,
s a halovány virágok fáznak,
de a télre forduló tájat,
melengetik angyalok, kibomló szárnnyal.
Alvó galambokat nézek,
ülnek deres, holdillatú templomablakokban,
csend lebeg körülöttük;
az egek zsoltáros dicsérettel hajnalodnak.
És sietnek az emberek,
talán a mindenség felé,
mert a robotnyi napok szürke tekintetéből,
gyűlik valami titokzatos remény.
S akár a hóesés,
lágyan, szemezve,
sokasodik az öröm bennem,
hogy létem törékeny szalmaszálai közt,
a megtestesülés szép ígérete pihen.