47. Henry unja a kaptafát

 47. Henry unja a kaptafát

Henry unja a kaptafát,
a Henry-verseket,
de agya rímre, ritmusra állt,
és nehezen enged.
Hogy nem hajtja már a nőket,
ez maradt neki:
az égen a viharfelhőket
nem ő kergeti.

Henry figurája bizony
jó alteregó.
Rákenhető minden iszony,
és degeneráció,
ami megzavarja olykor
az ember agyát,
hogy rátelepszik esti horror
nappal is akár.

Hát Henry meg nem esküszik,
hogy nem él majd tovább,
maximum majd kiütik
még egypár fogát.
De amilyen érzéketlen,
tuskó, és tahó,
melegről ír szemérmetlen,
hogyha hull is a hó.