38. Henryt mosdatják
38. Henryt mosdatják
2019. május 18.
Henry arra ébred egy reggel,
kiterítve fekszik egy asztalon.
Testét simítják, de nem reagál kéjjel.
Így szól egy hang – Jaj, drága angyalom!
Korai volt ez a halál még néked,
de most megteszünk érted, amit lehet,
megmosdatunk tisztára szépen,
és fehér gyolcsba tekerjük testedet.
Henry megretten: mi ez a baromság?
Ülne föl, az asztaltól futna el hamar,
– Nézd – hallja –, ott még egy izom ráng,
de gyorsan merevedik, hát hamar
csavarjuk köré a tisztát, aztán a szemfedő
borulhat szemére. Itt áll
a falhoz támasztva a koporsótető,
hívom is Jóskát, szögezze rá.
Henry megrémül most tényleg, nagyon,
úgy tűnik, élve készülnek eltemetni őt,
– ez nem lehet –, üvölt, – ezt nem hagyhatom! –,
két kézzel szaggatná magáról a szemfedőt,
de jaj!, nem mozdul keze, béna,
és üvöltése is csak bent, fejében szól.
A jelenet innen már hangtalan, néma;
egy halottmosdató sincs, aki Henrynek válaszol.
a 77 Henry-versek ciklusból
első közlés