20. Henryt kioktatja a Hold

Henryt kioktatja a Hold

Henry a halálról dalol.
Kint havat hord a szél,
az ágakban megakad a Hold,
de érthető, amit beszél.
Henry a tenyerét tárja ki
az ezüstös korong felé,
bár nem ő lesz az, aki
túl sokat fektet belé.

Ló nyihog, haló hörög.
Henry elfedi szemét.
A Hold dagadt pofával ráröhög:
megijedtél, te szemét?
Félni, bizony, van okod.
A sorból fejjel kilógsz,
elátkozni még fogod,
hogy folyton csak áskálódsz.

A társadalom nem felejt.
Holnap a kínpadra mész.
Nem vagy te más, csak selejt.
Testedre oltott mész
vár, szellemed pedig
nincs, és sohasem volt.
Persze mindegy az nekik.
Így röhög Henryn a Hold.