14. Henry a Homo politicus

Henry, a Homo politicus

Henry lapot vesz kezébe.
Elektronikusat.
Bár a papírnak van zenéje,
de sajnos, a mocsoktól ragad,
és Henry gyűlöli azt a mocskot,
amelyik tapad az elmére.
Húzott volna inkább bocskort,
hogy elhúzzon messze végre!

De Henry kivándorolni túlontúl gyáva.
Vagy maradni túlontúl bátor.
Néha magasra fölmegy a láza,
olyankor nem lát a pipától,
hogy pár diktatúrából visszamaradt,
megromlott diktátor
handabandázik, mialatt
őt kifordítja magából.

Hát Henry feszültségben él,
és számlálgatja a napokat,
hogy meddig tarthat még el a tél;
kezet fog, és hátakat lapogat,
és pofákat vág a léthez,
lemezből, tartósat, vastagot,
rejtse el, amit érez
a diktátorról a várban, ott.